Bal szemében az átkozott élet,
jobb szemében a vakító halál,
nem kiálthatja az égig: félek,
az idő egy pillanatra megáll.
Játékra hívja ördög és angyal,
együtt isznak a jelen véréből,
együtt várják, mit hoz ki a hajnal
felzaklatott lelkének létéből.
Kezében az ász, de mennyit is ér,
ha maga ellen játszik az ördög?
Talán az angyal is vakon ígér,
s a vészben ott hagyja majd a földön?
Örök harc élet és halál között,
mely a lelkébe váj mély ráncokat,
mert félti a vidám álarc mögött
rejtőzködő értékes vágyakat.
6 hozzászólás
Hátborzongató, ügyesen megfogalmazott képek.
Kiváncsi vagyok arra a rajzra! 🙂 Jó vers.
Ki lehet ez? Kik lehetnek? Tényleg jó lehet a rajz… másképp nem lehetett volna ilyen jó, zajlatott verset írni hozzá… róla..
aLéb
Én is azon gondolkodom, vajon milyen lehet a kép. Akkor lenne igazán érdekes, ha láthatnám. De a versed így is nagyon jó lett.:)
Tökéletes képi megjelenítés! Gratulálok Andika!:)
Köszönöm, hogy itt jártatok és megosztottátok a gondolataitokat! 🙂