Mi lenne ha élnénk?

Ketten lépnek. Reménykedve s félve.
A magánnyal szembe nézve
fordít hátat minden könnyes képnek.
A béke mi rájuk vár oly édes.
Az éj meghitten, lágyan holdfényes.
Mert rájuk vár az édes béke.

Álom ez. Bús álom. Egy régi dallal szálló
édesen örjítő, vad románcú álom.
A fehér havon nem siklik felnőtt szánkó.
És minden éjjeli kép,csak egy átok.

Ketten lépnek. Más úton-máshová.
Mi vagyunk kik együtt táncolnánk,
de utunkban áll saját fogdánk
és ahelyett hogy megfognánk
és lakatját eldobnánk,
csak nézzük: Ki voltál?

Egy ősi dallam kérdi: Érted még,
Érted még mit érzek én?
Mikor elviszed éjjelem félelmét?
Szívem minden gyilkos kételyét?
Mi lenne ha értenéd,
ha te is úgyanúgy éreznéd
azt mit érzek én?

Mond, mi lenne ha élnénk?