Régen történt, még ifjú voltam,
mikor először láttam Őt!
Isteni volt a vásznon! S az életben???
Még sose láttam íly gyönyörű nőt!
Fényképével én is sorba álltam,
hogy szignálja kézjegyével nekem.
s mikor végre eléje érve lehajoltam,
a fülembe suttogott hirtelen.
"Szívesen látlak holnap este!
Jöjj el lakomba, kis kadét!"
És én csak álltam meglepetve,
de értettem szavai lényegét.
Az óceán partján volt a háza,
ahova másnap mentem én,
azt hittem, hogy most elkezdődik,
s örökké tart e szép regény!
S valóban az egekbe szálltam,
büszke voltam magamra nagyon.
Hogy nem hiába nézett ki magának,
mert nem csalódott bennem angyalom.
Boldog voltam akkor, nagyon boldog,
de románcunk nem soká tarthatott,
mert megjelent a színen a harmadik.
Elvette tőlem, s ő engem elhagyott.
Hiába minden, én mehettem.
Kérleltem szépen, Ő csak nevetett.
Azt a harmadikat nagyon irigyeltem,
s ettől kezdve a bosszú éltetett.
Bánatomat még az is tetézte,
az a harmadik egy nagy ember volt!
Ám hiába volt nagy, ha engem bántott,
így tettéért busásan meglakolt.
S bár az igazat nem tudja senki,
hogy miért történt a szörnyű tett.
Rút eszméket vélnek a háttérben,
de ennél egyszerűbb az eset!
Mert szerelmem elvette tőlem,
ám nem volt szabad megtartania,
az átkozott politika miatt
Marilynnek meg kellett halnia!
S hogy tettemet megtettem, kérem?
Nem vezérelt benne semmi hit!
Csak féltékeny voltam, s bosszúszomjas.
Most bevallom, én öltem meg Kennedyt!
1 hozzászólás
Kedves Dodesz, tetszett versed!
Érdekes volt a végkifejlet.
Érthető lett szép szerelmed,
S megérthető szörnyű tetted!
Szeretettel: Falevél.