Az egyik pillanatban
még itt voltál velünk,
A másikban már
messze voltál tőlünk.
Kiabálhatnánk,kérhetnénk,
hogy gyere vissza,
de te már többé nem hallgatsz hívó szavunkra.
Az egyik pillanat
még álmokkal teli,
A másikat
már csak könnyünk tölti ki.
Most itt állunk melletted,
könnyes a szemünk,
kérjük Istent,hogy segítsen békét lelnünk.
1 hozzászólás
Szépen leírtad érzéseidet, amit egy számodra fontos valaki elvesztése okozott. Kicsit hosszúnak tartom a szakaszok utolsó sorait, de annyira nem zavaró. Ettől még nagyon tetszik a versed!