2007 az esélyegyenlőség éve?!

2007 az esélyegyenlőség éve?!

Lassan véget ér az év, ám nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy a 2007-es évet az „Esélyegyenlőség mindenki számára” európai évének nyilvánította tavaly az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács.

Sajnos világ szerte találkozhatunk a diszkrimináció következményeivel. Ezért az Európai Unió elsődleges céljai között van a figyelem felhívása a mindenkit megillető diszkriminációmentességre, az egyenlő esélyek érvényesítésére és fenntartására. Emellett jelentős energiát fordítanak arról is, hogy elemzéseket és tájékoztatókat készítsenek azokról az előnyökről, melyeket a sokszínűség következtében ki tudnának használni az európai társadalmak, és ezekre próbálják felhívni a figyelmet.

2006. január 17-én került elfogadásra a nő- és gyerekkereskedelem megakadályozásának lehetőségeivel foglalkozó jelentés. Ezt a beszámolót egy osztrák hölgy, Christina Prets jutatta el az Európai Parlamenthez. Beszámolójából igen szomorú adatok derültek ki: a világon az emberkereskedelem áldozatainak négyötöde nő és mintegy fele fiatalkorú. Továbbá statisztikák bizonyítják, hogy az Európai Unió területén évente több mint 100 ezer nőt adnak-vesznek az emberkereskedők.

Az EU 2000-ben elfogadott egyenlőségi jogszabályai szerint jogellenesnek minősül a faji vagy etnikai hovatartozás, szexuális irányultság, vallás, meggyőződés, fogyatékosság vagy életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetés. E jogszabályok a nők és férfiak közti esélyegyenlőség előmozdítását célzó, átfogó uniós rendelkezésekre építkeznek. Noha kulcsfontosságúak, pusztán jogszabályokkal nem lehet véget vetni a hátrányos megkülönböztetésnek. Sokan vannak, akik még mindig nem élveznek esélyegyenlőséget, akiknek tehetségét nélkülözik az európai társadalmak.

Noha a nők helyzete sokat javult az Európai Unióban, mégis a világ számos pontján még számtalan élethelyzetben kerülnek szembe erőszakkal: fegyveres konfliktusban – mint például a szudáni nők -, vagy menekültként, bevándorlóként; a szexipar és emberkereskedelem célpontjaivá válva, s egyes afrikai országokban, valamint a Karib térségben, a megerőszakolt nők nagy része még AIDS-szel is megfertőződik.

Ez a helyzet indokolta az Európai Parlament Szaharov-díjának létrehozását, amelyet a gondolatszabadságért ítélnek oda minden évben egy-egy kivételes személyiségnek. E díjban részesült például a nők jogaiért való küzdelemben játszott kiemelkedő szerepéért Hauwa Ibrahim, nigériai ügyvédnő is (2005), aki védelmébe vette az iszlám jog alapján házasságtörésért megkövezés általi halálra ítélt nőket.

A civilizáltabbnak vélt országokban sem kímélik a nőket: így például a volt Szovjetunió területén sem. Oroszországban még mindig nem létezik a családon belüli erőszak fogalma – így annak tiltása sem. Egyes becslések szerint évente 14 ezer nőt öl meg partnere. De még Franciaországban is a nők inkább mély hallgatásba burkolóznak az őket érő erőszakról, mintsem hogy segítséget kérjenek valakitől.

A családon belüli erőszak, amelynek áldozatai többnyire a nők és a gyerekek, hazánkban is igen gyakori, és annak ellenére, hogy 2006-ban törvényben rögzítették a távol tartás intézményét – civil és nőszervezetek hosszú és kitartó munkájának eredményeként -, az segítséget szinte egyáltalán nem nyújt a rászorulóknak.

Az utóbbi években azonban a civil szervezetek, mozgalmak egyre többször és hangosabban hallatják hangjukat, tevékenységükkel pedig egyre inkább belopják magukat a törvényhozók közé, és bizony sok esetben látható, van értelme kitartani.