Az ébredés keserves,
Mikor rá jösz, hogy nem vele.
Csak álmokat kergetsz,
S a párnád könnyekkel tele.
Miért akarnál sírni?
Ha nevetni is lehet.
Miért kell szenvedni,
Ha szeretni is lehet.
Mond miért éget nap?!
Mikor fénye hozzád ér.
Miért nem simogat.
Mond nekem! Miért?!
Mond! A sima víztükör
Mért lesz fodrozó?
Miért nem marad békés?
Szép és csillogó?!!
Haragos szinre miért vált?
Mikor felhő fedi.
S a habok pajkos tánca
A felhőket miért veri.
A játékos hullámok
Eltüntek már rég…….
Helyükbe haragos
Istencsapás lép……
2 hozzászólás
Szép vers Kedves. Olyan, mikor a szerelem tengerén utazunk, sima a viztükör, de ha egyedül maradunk háborogni kezd szívünkben. Tetszett a versed.
Üdv: József
Szia!
A játékos hullámok bármikor visszatérhetnek, a jövő kiszámíthatatlan. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália