Napra nap, percre perc múlik el.
Lelkem üresen kong, senki nem felel.
Dermedő vágyamból jégszobrot
faragok, maradok tetszhalott.
Lélegzem, élek, látok, de semmit sem
várok. Vagyok egy, a sok közül. Nem
rólam szólnak az álmok, rózsából
is csak szúrós tövis a párom. Hol
jár a boldogság? Elszállt, mint a forró nyár,
lakatott kattintott hideg szívemre. Kár.
Éltem, mint fekete varjú tovaszáll. Kár!
Hívom, de nem jön vissza soha már!
9 hozzászólás
Szia!
Az egyáltalán nem biztos, hogy sosem jön vissza. A jövőt nem sejthetjük. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm a gondolataidat kedves Rozália!
Ami volt, az sosem jön vissza, de mindig jön helyette valami új, valami más.
A múlt egy csodaszép aranykapu mögé van zárva. Mindig az a fontos, ami most van.
…ez az egyik életelvem.
Üdv. Ildikó
Szép, de egy kicsit bánatos a versed. A képeid megint csodálatosak.
Szerintem az idő mindent begyógyít, vagyis majdnem mindent.
A vágyad is újra lángolhat és akkor a lelked is megtelik boldogsággal.
Kivánom, hogy így legyen.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves vagy, köszönöm az értékelésed!
Mindenkinek jár a boldogság.
Kívánom én is neked!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Életfelfogásoddal egyetértek, s ha jólesik kiírni magadból a csalódottságot, keserűséget, máris megkönnyebbülsz, nem igaz? Az élet pedig megy tovább… vele, vagy nélküle!
Üdv: Borostyán
Igen, így van kedves Borostyán.
Hisz, az élet szép! 🙂
Szeretettel:Ildikó
Kedves Krampuszka! Zseniális a versed. Nagyon tetszett, hogy egy soron belül több mondat is volt, az áthajlások, a tartalom is nagyszerű, tökéletes a "kivitelezés". 🙂
Remélem, megkönnyebbültél azzal, hogy kiírtad, mi pedig boldogok lehetünk, hogy olvashatunk egy ilyen gyöngyszemet. Szeretettel: Andika
Kedves Andika!
Köszönöm a gondolataidat, észrevételeidet! Örülök, hogy tetszett a versem.
Minden rendben! 🙂
Szeretettel: Ildikó
Jó vers. Először bezavart a két Kár, de összekapcsolva a Varjúval már értem.
Tartalma jó. Az első verszak az viszont remek. Szerintem szinte kifogástalan.
Ági