Értékes idő alatt, minden elhalványul,
akkor, amikor képtelen vagy cselekedni,
mert szervezeted, nem kűzd tovább,
csendesen elalszik,
néha egyet-egyet időközben fel-felhörög.
Szavak nélkül,
szuszogó nyelven beszélsz tovább,
álom az úr, ernyedt tested fölött.
4 hozzászólás
Kedves Richárd!
Tetszik a versed, elindított egy bennem egy sor kérdést és ez jó!
🙂
Köszönöm!
Szeretettel: eferesz
Kedves Eferesz!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
Hálás vagyok Neked, hogy értékelted versem!
Külön érdekes, hogy megindítottam ezzel benned valamit!
Nagyon köszönöm, hogy tetszett neked!
Ajánlom Neked, más írásaimat is!
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag
Kedves Richárd!
Valóban álmunkban egy más világban létezünk.
Nekem is van erről egy versem / a kevéske vers között, amiket írtam életem során/ "A régi ház lakói" a címe.
Néha annyira érdekes nézni egy alvót, ahogy álmában küzd, hadonászik, motyog, és futni próbál… 🙂
Olyankor mindig dilemmában vagyok, hogy felébresszem-e, mert rosszat álmodik, vagy hagyjam aludni, mert élete legszebb álmában zavarnám meg?
Judit
Kedves Judit!
Igen, ezek nagy kérdések!
Ez, megfejthetetlen, mint az is, hogy miért kék az ég?!
Ettől szép a művészet, és benne, ez a hihetetlen érdekes alkotói szabadság!
Szeretettel:
Vígh Richárd
alkotó tag