Egy könnyes fájó éjjel
Elmentél a reménnyel
Elvitted magaddal
Nekünk nem is maradt
Csak szívünk roskad
A fájdalom alatt
Ekkor magányos lettem
Pedig van ki szeressen
Nem vagyok egyedül
De te nem állsz mellettem
A lelkem utánad kutat
Még nem találja az utat
Lezárt szemem mögött látlak
Minden imám érted száll csak
Perc nem múlik nélküled
S nem ölellek többé téged
Agyamban a tudat újra robban
Miért nem szerettelek jobban
Még mindig arra ébredek
Hogy nem találkozhatok veled
Hogy csendes szavaid múlnak
És már csak a múltba nyúlnak
És még összeszorul a gyomrom
Mikor drága nevedet kimondom
5 hozzászólás
Majd elmúlik… sokára..
Ne mondd ki a nevét, ne akarj találkozni, és ne szoruljon össze a gyomrod…
És múljon el csak 1 perc Nélküle..már jobb lesz.
Bagoly mondja Verébnek, hogy "nagyfejű"…
d.p.
Szépen fogalmaztad meg, tetszett a hangulata is nagyon.
aLéb
Kedves Erika!
Fájdalmasan szép a versed.
Remélem, nem sokára begyógyul az a seb.
Igaza van Dinipapának, ne gondolj rá, ne mond a nevét és gondolj azokra, akik szeretnek.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Erika!
Fájó soraid olvasva. megértem a bánatod. Ha valaki elmegy, nagy az űr utána.
Az érzésedről szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvastatok.
Kedves Dinipapa gyakran van még, hogy csak amikor kimondom tudatosul bennem, de lassan épülök, azért még amikor hiányzik elmondom neki ilyen formában. Sajnos még nem tartok ott, hogy másról is írjak, de (remélem) eljön ennek is az ideje. Köszönöm, hogy írtál.
És mindenkinek, hogy itt járt!