Felnőttem

Tizennyolc múltam. A szabadság
Karnyújtásnyira volt tőlem,
Éreztem, elszáll minden vadság
És minden önzés belőlem

Letisztult mindaz, mit egykoron
Köd borított, s fátyol fedett
S tudtam, a titkokat nem fogom
Megfejteni. Bár szerfelett

Érdekelt, mit rejt egy mosoly, vagy
Egy határozott kézfogás
S vajon e kettő tényleg oly nagy
Dolog, vagy csupán egy szokás

Mi lehetne igaz s őszinte,
Nem csupán kényszerű jelmez
Ledobni roppant erő, szinte
Szorít, és folyton fegyelmez

Álarc, mit valaha felvettem
S néha most is hordom talán
Nem is értem, miért kergettem
Ábrándokat egyáltalán

Közlöm, nem vagyok kiábrándult
S el is árulom okomat:
Ez év viharos tavaszán múlt
Fél éve, hogy a koromat

Tekintve harminckettő lettem,
Sok mindent más szemmel látok
Elhaladt néhány év felettem
Jöttek, mentek is barátok

S bevallom, e pár versszak hordoz
Vágyat is, nem csak tényeket
Mégis csak hű marad e korhoz,
Megosztva véleményeket