Aki a virágot igazán szereti
örömkönnyeivel gyakran megöntözi.
Csodás annak kertje, mosolyog a növény,
fürdik a napfényben, harmat csillog tövén.
Aki a virágot igazán szereti
fénylik az ő lénye, szíve tiszta neki.
Rossz ember nem lehet, valójában angyal.
a sugárzó lelke felér földi nappal.
Aki a virágot igazán szereti
legboldogabb ember a hitvese neki.
Úgy tud ő szeretni, égő szerelemmel,
s gyakran becézgeti szép virágnevekkel!
3 hozzászólás
Kedves Alberth!
Annak idején az anyukám mondogatta ezt, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet, és neki mindig sok növénye, virágja volt és van is 🙂 Amellett, hogy megint egy igényes, ritmusos verset olvashattam Tőled, kellemes emlékeket is fel tudtam idézni az írásod által, és ez nagyon jól esett!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Albert!
Milyen érdekes az, ahogyan elolvastam a versed címét, magamban úgy fejztem be a mondatot: rossz ember nem lehet! S ezzel lám, nem is vagyok egyedül.
Versed dallamos, jól megkomponált költemény.
Jó volt olvasnom!
Szeretettel: Kata
Kedves Albert!
Szép és érzelmes vers.Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok neked.
Ági