Jégmezőkön szunnyad a táj,
három szempár az ablaknál:
a kertben hópihe szalad,
a tekintet napfényt kutat,
és azt hiszik, hogy sír a föld,
mert takarója nem a zöld,
de az anya mindig szeret
cinkét, rigót keblén etet,
faág reccsen terhe alatt,
azt gondolják majd megszakad,
bokorból egy mókus szalad
odú őrzi a makkokat,
felhő-dunnák csücske látszik,
a hegy kalapján jég szikrázik,
bólint a domb, feléjük int,
a három szempár összekacsint…
12 hozzászólás
Remek gyermekvers. A vége igazán tetszik," a három szempár összekacsint és elindulnak szánkózni, gondolom.
Üdv: József
:)) A "három szempár" már tud valamit!
Gratulálok, nagyon aranyos!
Gyömbér
Szia!
Én is gyerekversnek érzem, de egy kicsit azért több is. Nagyobbacska!
Szóval, a vers után irány az udvar.
Üdv.
Helló!
Aranyos vers. 🙂 Ha már a kategórián gondolkozunk, akkor kerüljön szóba az is, hogy azért többségében a téli tájról szól.
Nekem tetszik. Így az ablak melegebb oldaláról jó is nézni. 🙂
Kk
Szia! Kedves vers, ebben a borongós télben:-)
Üdv!Selanne
Nagyon szépen köszönöm kedves szhemi, Gyömbér, artur, kreeteeka, és Salanne..megtisztelő, hogy olvastátok:)
Kedves Sleepwell, ez nagyon szép.
Szeretettel: Rozália
köszönöm kedves Rozália:)
Kedves sleepwell!
Hangulatos, aranyos e téli versed.
Szeretettel: Ria
Élmény olvasni, annyira ritmusos és színes!
Gratula!
Könnyed vers:-)) Tetszik!
Szeretettel:Selanne
köszönöm szépen kedves wryan Félix és Selanne:)