mely körbevesz és átölel,
S ha kedve van, a mélybe ránt,
hogy a sírod is ő legyen.
Olyan, mint a gyertyaláng,
Viaszágyán végigfut,
S ha végigégett kanócán,
Ő is a feledésbe jut.
Az ember is csak egy vándor,
ki saját útját járja,
Így élnek ők álmodozón,
az örök választ várva.
Választ várva egy kérdésre,
mely az élettől fakad,
honnan jönnek, merre mennek,
Ha holnap is felkel a nap.
Az élet egy végtelen óceán,
Partjai nem látszanak,
mikor legszebbnek látszik a táj,
Akkor súlyt le haragja.
Felcsapnak a hullámok. Magasra.
Az idillnek vége lett,
s mi eddig álomnak tűnt
az valóság lett hirtelen.
Elfogyott az éltető lét,
az élet csak egy lobbanás,
De egy csapásra véget ér,
S kialszik a gyertyaláng.
Életünk mely egy látomás,
S hirtelen véget ér,
Mint a levél, ha jő az ősz, lehullik,
S elviszi azt a szél.
3 hozzászólás
Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Nekem is nagyon tetszik a versed, különösen a következő fogott meg:
"Az idillnek vége lett,
s mi eddig álomnak tűnt
az valóság lett hirtelen."
Én azt teszem hozzá: Ilyen az élet. Elmúlik.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen. 😀