Kapaszkodunk a létben
mint harmatcsepp a szélben.
A cseppből pára lesz a légben
a lélek testet ölt egy újabb létben.
A kör bezárul-kinyílik
az időt csak az emberek mérik.
Hetven-nyolcvan év…
egy emberöltő.
Lét fordul át egy újabb létbe…
de,hogy éljük meg az életet
s mivel töltjük meg az éveket…
Batyut cipelünk egy életen át ,
mit találunk benn majd odaát?
Ott derül ki mit vittünk,
értéket, vagy csak kacatot magunkkal,
hogy hiába tettük meg az útunkat.
Ám ha van batyunkban
egy cseppnyi szeretet,
nem éltünk hiábavaló életet.
3 hozzászólás
Szia!
Bizony csak csepp vagyunk, de ha van bennünk szeretet, mások számára ez a csepp tenger lehet.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Belső énünket visszük tovább remélhetőleg, a kacat lebomlik, ettől lehet teljesebb a tovább….
SzeretettelSelanne
Kedves Hova!
Én mielött, valamit irok egy versre, át szoktam olvasni, és megprübálom átgondolni, a versíró lelkiálapotát, amokor a verset irta. Akkor jöttem rá, én ezt agondolatmenetet már egyszer áléltem, és elkeztem gondolkodni, és rájöttem, ugyanezt a verset tegnap ovastam tőled, csak akkor a vers cime, eggyesszámban volt. Igy hát ma nem tudok semmit a vershöz hozzáfüzni, mert amit akartam, megirtam tegnap. Attol eltekintve a versed ma is tettszet, csak valahogy ismerősnek tünt.
üdv. Toni