Hűvös csókkal, gyöngéd
Érintéssel ér el hozzám az éj,
Illata mint frissen őrölt,
Finoman pergő, lágy fahéj.
Belémkarol, kikísér a kertbe,
Lábamról lehúzza az ósdi papucsot,
Leültet az öreg fenyő alá,
Talpam alatt megzizzennek a tobozok.
Furcsa, reszkető árnyak nőnek,
Lila brokátba bújik a kert,
Eggyéolvad lassan a mélykék
Odafönt és az opálos idelent.
Súg-búg a mélyülő sötétség,
Az éj neszezve jár köröttem,
Megborzongok, ahogy egy ág
Fölöttem tompán megreccsen.
Fogva tart a pillanat varázsa,
Fűszeres illatával marasztal az éj,
Tűnődésemből rebbenve ébreszt
A pajkos kedvű augusztusi szél.
2004. augusztus 7.
8 hozzászólás
Kedves vers, látom is magam előtt a képet.
üdv
Üdvözöllek Neti itt, ezen a kis szigeten. Nagyon szép verset hoztál.
Éva
Mindkettőtöknek köszönöm
Pajkos kis vers, simogató. Nagyon szép tájat tudsz varázsolni, ami tele van élettel. Nagyon tetszett.
Örülök, kedves Alkina, köszönöm
Gyönyörű! Legfőképpen a rímeid nyűgöztek le. Minden tiszteletem a Tied! Köteted van már? Aki így ír verseket az megérett egy kötetre.
Nem, sajnos, nincs
De köszönöm 
Az éjszaka -és a sötétség- varázslatos, csábos és illatos, ahogy
írod.Csodák történnek, láthatatlan dolgok és illatok villognak,
szinte elkábul az ember. Szépen simulnak-gördülnek a sorok-
minden természetes. Remek vers!
grat.ruca