merengve
fájdalom hasít át a
néma-sötét szobán
de nem bántja a
testtelen csendet
a százarcú kín
embereket keresve
kúszik kitartón
tovább gyarlók
és ártatlanok után
kutat s az omladozó
nyomornegyed
szűk falai közt
rátalál örök társára
kihez hűen csatlakozik
és soha többé
el nem engedi
*
mert még a kín is
magányos
s egyedül a fájdalom
is szenved
10 hozzászólás
Erre mondják, hogy fájdalmasan szép… Kifejezetten tetszik a vers dallama, a mondatok lágysága. Gyönyörű vers! Kedves Kreeteeka, gratulálok!
Sanyi
Kedves Sándor!
Nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, hogy tetszik! 🙂
Kk
Nagyon szép a záró rész,a vers maga is egészében nagyon remek hangulatilag ,érzelmileg,gratulálok hozzá.Üdv:Szekelyke.
Köszönöm szépen a véleményed Szekelyke, örülök, hogy tetszett! 🙂
Tetszett. Jót tett neki a központozás mellőzése, mert így tágabbak az értelmezési lehetőségek. Az erős képek és a remekül kihegyezett befejezés erősebb címet is elbírt volna.
Gratulálok, janow
Eredeti gondolat, eredeti formában. Szép, megrázó, elgondolkodtató.
Gratulálok!
Janow, köszönöm a véleményed. És: Igazad van a címet illetőleg! Ha nem hívod fel rá a figyelmem, nekem sosem jutott volna eszembe. 🙂
Drága Judit! Köszönöm a véleményed, örülök, hogy tetszett. 🙂
Szia!
Tetszika tartalma! Mélyreható és jól megírt, laza sorokkal! Tetszik! 🙂
Üdv: Lady Nairi
Egyedül a fájdalom is tetszett….
NAgyon nagyon találó
Tetszett….
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy tetszett. 🙂