Porszeme vagyok e kerek
nagy világnak.
Hol felkap a szél , messzire visz,
hol folyóba ejt, s visz tovább a víz.
Ez vagyok!
Játéka vagyok az elemeknek.
A tűz egyszer majd messzire űz
s mint megolvadt fém kerülök
vissza a porba.
Levegő,víz,tűz,föld,fém,…
minden elem vagyok,
akkor is ha emberként
itt a Földön vagyok.
Porszem vagyok…
By hova
4 hozzászólás
Szia!
Porszemek vagyunk mindannyian, az élet porszemei . felkap a szél visz bennünket, ha eső ér földön maradunk, a tűz éget, de nem pusztít el.Csak időnként így vagy úgy ha kell átalakulunk .A porszem alkot , ír, aha, és milyen jól teszi:-)
SzeretettelMarietta
Kedves Hova!
Az első pillanatban, nem a za fontos, hogy mik, hanem az, hogy eggyáltalán vagyunk. Hogy aztán mi a porszemböl, mit csinálunk, az az élettöl, de legtöbb esetben tőlünk függ. Általában, az elégedettlen emberek szokták mindig a sorsukst okolni, ha valami nem sikerült nekik, de hogy a sorsuk kilencvenöt százalékát ő maga irányitja , azt nehezen veszi tudomásul. Már Gárdony Géza is megirta:
"Egymás körül kerengő porszemek vagyunk a végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek látszik, azonos léleknek. És mégse azonos. Valamiképpen kétféle."
És ez igy van rendjén, tyúkok és kakasok. Csak az én tyúkjaimnál, hányoztak a kakasok.
E rövid versel az életünk földi mivoltját mutattad meg nekünk,
üdv Toni
Mivé lenne a világ porszemek nélkül!
Szeretettel: Rozália
Kedveseim!
Köszönöm hozzászólásaitokat.Ki hosszabban ki rövidebben írta meg egyetértését ebben a témában.Legalább ebben mi "porszemek" egyetértünk.
Szeretettel:hova