Csend van. Mikor állt meg az óra?
Egy hete, vagy tegnap ilyenkor?
Oly mindegy! Mert a búcsú óta
az elhervadt rózsánál szebb nem volt.
Tik-tak. Köszönök mindent, tik.. tak…
De az utamat folytatnom kell.
Majd a romokon, tudom, új hajnal virrad,
s mit itt kaptam, sosem felejtem el.
Tik-tak. Holnap áll meg az óra,
s addig, mint a szívem, duplát ver,
hogy az elmaradtat bepótolja,
de a jövőnek is szoruljon hely.
Tik-tak. Tik… tak…
… takk
8 hozzászólás
Nagyon szép vers, tetszik ahogy játszol az idővel.
Üdv.Ngaboru
Kedves Dende!
"Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja."
Lewis Carroll irta ezt az idézetet. Ő evvel azt akarta kimutatni, ha az ember az gondolja, hogy az életében minden leállt, akkor sincs vége mindennek. Az csak egy balga csalodás. Az élet megy tovább. Az életünkben ez azt jelenti, a mi életünk attol füg, hol állt meg. Lehet, hogy már holnap, elmegy az élet mellettünk, és minket magával visz, vagy megláttunk egy másik életet, és mi megyünk utánna. Ameddig le tudjuk irni: Az élet megállt, az hazugság, mi álltunk meg nem az élet.Ami tettszi a versedben:"de a jövőnek is szoruljon hely." Ez a jővő.
üdv Toni
Köszönöm a szép szavakat, Toni és Ngaboru!
Üdv: Dóri
Érdekesen fogalmaztad meg az idő múlását, nem feledkezve el a holnapról is. A szép gondolataidat továbbra is foglald össze jó versekben.
Szeretettel: Kata
köszönöm szépen:)
Figyelmetlenségem miatt még egyszer felöltöttem a verset, Ngaburu barátom ébresztett rá. Toni kommentárját bemásolom, mert mindenki számára érdekes gondolatokat tartalmaz. Köszönöm, Toni, örülök, hogy olvastál.
Kedves Dende!
Sokan nem akarják tudomásul venni, de az álló óra is naponta kétszer mutatja a pontos időt. Képzeljük el, a mi életünkben, vagy egy letiport ember életében, micsoda nagy élmény volna, ha napona kétszer nekünk, vagy neki adnának igazat. A megállot óra is a mi mindennapi életünkre emlékeztett. Az órát is ameddig megy, kegyeg, észre sem vesszük, számukra normális. De ha megáll, akkor zavar a csend, hiányzik. Az életünkben is, ameddig a barátaink, az ismerőseink, szomszédaink, itt vannak, az normális. Észre sem vesszük őket. De ha egy nap, nem jelenik meg a megszokott időben, csak akkor vesszük észre. Mint egy nagy tömeglakásos épületben: Ameddig az ablakok világitanak, az normális. Azonban, amikor egy lakásban a fény kialszik, azonnal észrevesszűk. Próbáljuk meg, az embertársaink fényét, világitását addig észrevenni még itt vannak, ne akkor hiányozzanak amikor eltünnek. Ezt a godolatot, a te versed jutatta eszembe.
üdv Tóni
Figyelmetlenségem miatt még egyszer feltöltöttem a verset, Ngaboru barátom ébresztett rá.
Tóni kommentárját bemásoltam, mert érdekes gondolatokat közöl mindenki számára.
Gabi, Tóni, köszönöm, hogy olvastatok!
üdv: Dóri