Indul a vonatunk, ahogy születünk,
És már rövid távon felgyorsul velünk.
Sínek futnak szerte, s váltókezelők,
Állítják a vágányt sorsaink előtt.
Vár a nagy utazás, hosszú életút,
Van akinek sorsa vakvágányra fut.
Nekem van odafenn vezér-csillagom,
Mely előttem ragyog egész utamon!
Mily zsenge a tavasz, hív a napsugár,
Az egész természet, boldogságra vár.
Kék az ég, zöld a fű, bolondok vagyunk,
Robog a vonatunk, szívből kacagunk..!
Mienk az életút, a nagy utazás,
Befut a vonatunk, aztán megy tovább.
Várnak ott mi reánk? Van ki üdvözöl?
Rideg falak vannak, s hideg szél fütyöl?
Elmentek mellettem gyermekéveim,
Megkopnak lassacskán emlékképeim.
Ködpergető légben messze nézek én,
Vajon merre menjek itt e földtekén?
Előttem a sínek, hosszú út vár még,
De a horizonton ködös lett az ég.
Mármost azt sem látom, vajon összeér,
Az a párhuzamos az ég peremén?
Újra úton vagyok, le is szállok már.
Ifjúság városa -, ily felirat vár.
A sok nyüzsgő utca mily reménybeli,
Minden lüktet, forró, élettel teli!
Itt a nyár heve ég, szerelem az úr,
Az ég még felhőtlen, tiszta kék-azúr.
Mégis el kell mennem, kezemben a jegy,
A sorsnak vonata mindig tovább megy!
Emlék-poggyászaim magammal viszem,
Gyűjtögettem szépet, de rossz is jön velem.
Integetek vissza, maradnék én még,
De nem marasztal senki, úgy ahogyan rég…
A vonatom indul, egyre lassabb már,
Ablakon át látom, őszül a határ.
Rozsdás lomb a fákról -, lassan hull alá,
Jelzi hogy a tél is itt lesz nem soká…
Füttyjelt ad a vonat, állomásra ér,
Már a háztetőkön megjelent a dér.
Csillogón harmatos még az átmenet,
Erre felé élnek meglett emberek…
Szép ez a város is, sok feladat vár,
Vannak még barátok, s bágyadt napsugár.
Melenget, simogat, oly jó ez a hely,
De vár rám a vonat, sajnos menni kell!
Sok poggyászom gyűlt már, amit nem viszek,
Csak a szép emlék kell, s amiben hiszek!
Mennyit gyűjtögettem, mindezt itt hagyom,
Átutazó vagyok, nem kell nagy vagyon!
Már téli táj honol, s fehér láthatár,
A sorsunk vonata vajon merre jár?
Hatalmas pusztaság, itt a szél sem fúj,
Van e még állomás, vár valami új?
Lassan megy a vonat, sok az utas itt,
Legtöbbjük bóbiskol, már ki sem tekint.
Néhány házból álló kis falucska vár,
Hisz kevesen vagyunk, aki még leszáll…
Ez még egy utolsó, rozzant állomás,
A vonat tovább ment, mint egy látomás.
Ott tűnik el ahol ég-föld összeér,
Fehér a mennyország, minden hófehér..
Nem sokáig leszünk e kis faluban itt,
Mert majd útra kelünk -, sorsaink szerint.
Eltűnik a vonat, hol nincsen láthatár,
Ott minden hófehér, örök béke vár…
12 hozzászólás
Kedves Alberth!
Ne haraguj, hogy még csak mos válaszolok versedre, de az első naptol kezdve, valahogy úgy éreztem helyesnek, hogy olyan sorrendben irjak valakinek valamit, amilyen sorrendben lettek a versek felrakva. Igy hát úgy sikerült, hogy a sorrend szerint te vagy az utólsó, de ma, mert már ma van, te vagy az első. Elöször is egy hatalmas megtiszteltetésnek veszem, ha te az én pár soromat összehasonlitod a te verseddel. Nem tudom miért. de az az érzésem, mi mindannyian szeretünk, szeretnénk szépet írni, de mindig talaálunk olyant, persze nem mindenkitöl, ami jobban tettszik a miénktöl. És valahogy meg is vagyok győződve, ameddig igy érzünk addig nyugodtan irhatunk. Amikor azonban csak a miénket találjuk szépnek és jónak, akkor ideje, hogy abbahagyjuk a vers irást.Ahogy téged megismertelek, még sok alkalmam fog lenni, tőled verseket olvasni.
üdv, Toni
Kedves Albert!
Húúú!Egy életutat bejárni vonaton! Fantasztikus.Ettől vagy nagy számomra!!!Szívből gratulálok!
Szeretettel.Martietta
Csodálatos költemény!
gratulálok
Szia!
Mindnyájan átutazók vagyunk itt a földön, akár vonaton, akár más járművön. Szép vers, gratulálok!
Szeretettel: Rozália
Szia!
Szép verset írtál megint.Szép párhuzamok,- indulás,gyorsulás, -aztán lassulás ,majd végállomás.Ez az életünk.Jó volt olvasni,köszönöm.
Szeretettel:hova
Mesésen csodálatos, ahogyan egy életutat levestettél nekünk. Örömmel olvastam.
Kedves Toni!
Ezt a verset a kedvedért tettem fel, mert főképp abc-sorrendben rakom verseimet, ettől ritkán térek el. Tudod, ha nem így tennék, akkor egy idő után nem tudnám hogy melyik szerepelt már és melyik nem. Ez egy hosszabb vers, mint a többi általában, de érdemes végigolvasni. Bizony az élet már csak ilyen. A gyerekből ifjú lesz, majd felnőtt, koros, öreg és vén. De ezt a sorrendet nem lehet felcserélni, sem átugrani valamelyik életkort, sem visszafelé nem lehet élni, mint ahogyan Karinthy elképzelte. De azért maradjunk sokáig ifjak! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
Hát hajón is érdekes vers kerekedne belőle. Ott kikötők lennének az állomások helyett, s én valahogyan gőzhajót tudnék elképzelni, amely jól tud dudálni.
Üdv.: Alberth
Kedves András!
Köszönöm gratulációdat és örülök, hogy végigolvastad ezt a hosszú verset! Bár nem rég olvastam végig Petőfitől Az apostolt, ahhoz ez nyúlfarknyi. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Hova!
Bizony, a párhuzamok tudják a megfelelő hangulatot megjeleniteni és ezáltal lehet a verset tömöríteni. De hát egy egész életútat nehéz rövidebbre fogni, úgy hogy végig is járjuk.
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Köszönöm gratulációdat. Bizony, csak átutazók vagyunk itt e földön. Van egy jézusi mondás az iszlámban.
,,A világ híd, menjetek át rajta, de ne telepedjetek rá!"
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Örülök, hogy olvastál! Ez az életút ráadásul nem egy bizonyos emberről szól, hanem valamennyiünkről. Bizony én is elgondolkodtam a vers írása közben, hogy mi is a mi feladatunk a földi létben, hiszen az örökkévalósághoz képest az emberélet ideje csak tiszavirágzásnak tűnik.
Üdv: Alberth