Barátnőmnek

Istenem! Mondd, mit tegyek,
hogy többé ne fájjon a szívem,
Mondd mit tegyek,
hogy egyszer az életben én is higgyek!?

Kit barátnőmnek fogadtam eltaszít
És vak,
Könnyelmű emberré változik.
Mondd meg miért? Miért történik mindez?

Emléke feledésbe fog merülni
S bár szívemet se fogja
annyi bánat érni…
Persze, hogy könnyebb ez az út.

Könnyebb! Sokkal könnyebb
Nekem mégse az, hisz
Ő volt ott mikor egyedül voltam
Ő segített a nehéz pillanatokban.

És lám, valahogy minden megváltozik
Egyszerre, s hirtelen minden ködbe mártózik.
Hagynom kéne, hogy minden menjen a maga útján
Hogy az emlékek sora csak érzéki csalódás.

De valljuk be:
Könnyebb ezt elhinni,
Mint a valósággal szembenézni…
Azzal a valósággal melyet oly nehéz elhinni.

Szeretheted te őt testvérként
Jóban rosszban hű barátként
Hiába az érzés, hiába minden
Hogyha ő már elveszett az élet sűrűjében.

Segíts neki Istenem, segítsd Őt!
Adj neki erőt, s hitet az újrakezdéshez.
Mert újra kell kezdenie, más szemmel kell néznie,
Szemüvegéről a port neki kell levésnie

Megjegyzés: 2007. október