Amikor kialszik a tűz
s az édes fáradtság
az álom karjaiba űz,
két kifliként görbülünk –
test a testhez.
Az éj mámorral fűszerez,
akár ha nyár lobogna
be az ablakon,
s míg tarkódon tolvajjá lesz
az alkalom szülte csók,
az ég, e csillag pettyezte pók,
kék hálóját csöndben
ránk szövi.
2006. január 12.
8 hozzászólás
Ez gyönyörü lett… Gratulálok!
Köszönöm, kedves Barna. 🙂
Gyönyörű a cím, a vers, hihetetlen hangulatot tudtál átsugározni vele, minden sora egy új szépség!De jó volt olvasni!
Örülök, hogy ennyire tetszett 🙂 Köszönöm!
Jajj, de nagyon, sőt, nagyonnagyonnagyon, köszönöm az élményt!
Hanga
Én köszönöm nagyonagyonnagyon :))
Jaj de szép, szerelmetes:) Jó volt olvasnom, szinte látható e csodás, bódító pillanat!:)
Köszönöm, kedves sleepwell 🙂