szárnyát növeszti
a bús gondolat
időn átívelő hidak
összerogynak
elszórja javait a nap
felsír az elszalasztott
pillanat
hordozza keresztjét
a jelen
a kétségbeesés
a mellkason gyötrődik
és én csak várlak
ott
hol megkopott
válaszok suhannak
egészen a keresztig
15 hozzászólás
A lék a némaság partján nálam nem igazán ül, de a folytatás nagyon tetszik!
Szívből gratulálok.
Üdv. a.
Köszönöm, gondolkodom rajta, mivel cserélhetném le…igazad van!:)
Örülök sleepwell, gyönyörű soraidnak!
Engem, mint verseid máskor is, elvarázsoltak…:)
Azt hiszem, kár erre az illetőre várni. Amikor olyan sok jobb lehetőség van.
Köszönöm kedves Dóra és Müszélia…örülök, hogy olvastátok!
Nagyon szép sorok. Csodálatos vers.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália, megtisztelő a figyelmed:)
Kedves Sleepwell!
Nagyon szép vers, szép gondolatok, jelzők!
Gratulálok szeretettel.
sólyomlány
Varázslatos és szomorú is egyszerre.
…
Ehhez nincs is mit hozzáfűzni.
Nagy gratula!
Üdv,
Poppy
Kedves sleepwell!
Gratulálok!
Remek.
Köszönöm kedves Poppy, sólyomlány, Adrienn, megtisztelő, hogy itt jártatok!:)
…hol megkopott válaszok suhannak… borzongatóan zseniális.
Köszönöm kedves Shepherd, örültem Neked:)
Drága Sleepwell!
Ez nagyon szép, és nagyon elgondolkodtatott! Benne van a vég is, mégis életről szól, és vágy-ról.. Fantasztikus!
Szeretettel: dinipapa
Kedves Sleepwell gyönyörű versedhez gratulálok. Örülök, hogy olvashattam. :-))