Süvít a szél, tombol a vihar, jéghideg eső vadul az arcomba csap. Megnyílt az ég, dübörögve ereszkedik alá könnye, ruhám már teljesen átnedvesedett. Kopott csónakban ülök a háborgó tengeren, egy hirtelen hullámtól majdnem felborulok. Amerre szem ellát, mindenütt csak tajtékzó habok, attól tartok, már nem bírom soká. Sír az óceán, jajszava szívig hatol. Kövér cseppek áztatják lelkemet. A komor szürkeség beleszőtte magát a tájba, cikázó villámok engednek időnként bepillantást a mennybolt szomorú fátyla mögé. Fáj a torkom. Nem enyhe kaparás ez, hanem a zsigerekig hatoló, lüktető mandulagyulladás. Már nem ülök, félájultan heverek ladikom alján. A láz egész testemet átjárja. Aléltan készülök átkelni a másvilágra, amikor hirtelen fényre leszek figyelmes. Hunyorogva nézek a messzeségbe, és megpillantom a tábortüzet. Az eső elállt, teljes színpompájában tündököl előttem a sziget. A SZIGET! Én pedig egyenesen felé sodródom.
a part már közel
valóság, nem délibáb
menedék helye
22 hozzászólás
Kedves Eszti!
Néha az ember lelkivilága valóban olyan, mintha a tengeren a vihar közepette már lassan lemond mindenről. de mint az írásod végén mindig van fény és mindig van remény arra, hogy ez után csak jobb jöhet és az ember rálel a partra, kisüt a nap és megint érdemes élni. Írásodból ezt véltem érezni. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat, kedves Panka!
Szeretettel: Eszti
Kedves Rozália!
Nagyon jól megy Neked ez a műfaj! Nemcsak gyönyörűen van megfogalmazva, hanem tényleg elgondolkodtató… és kitűnően illeszkedik a végére a haiku is; jól esett nekem most ez a néhány soros igazi esztétika…
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm szépen elismerő szavaidat, kedves Barackvirág!
Szeretettel: Rozália
Tetszik a munkád. Tömör, sokatmondó, igényes írás. Jó volt olvasni. (A sorok mögött is.)
Köszönöm. a.
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Antonius!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Szépen fogalmaztál,gyönyörű szavakkal.A rövid történet átadja hajótörőtt rémületét de a megmenekülés érzését is.No és a haiku már igazi hab ezen a tortán.örömmel tölt el,h olvastam.
Szeretettel üdv:hova
Nagyon szépen köszönöm, kedves Hova!
Szeretettel: Rozália
Kedves Eszti!
Úgy érzem, hogy a csónak, a vihar, a hánykolódás a megmenekülés képei jelképesek. Itt a lélek vergődéséről van szó voltaképpen és a "sziget" elérése, a révbe jutás is a lélek révbe jutását jelenti. Nagyon tetszett ez az írásod is!
Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Nagyon jól megértetted, miről írtam. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Eszti
Kedves Rozália!
Alkotásod teljesen átadja a kínokat és testi-lelki szenvedést!
Nagyszerű az ábrázolásod! A haiku lezárás pedig remek…
Gratulálok!
fátyolfelhő
Köszönöm szépen, kedves Fátyolfelhő!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon jól érzékelteted a lélek háborgását és megmenekülését. Gratulálok, szép írás.
Szeretettel: Colhicum
Neked is nagyon köszönöm, kedves Colhicum!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Várom a folytatás, mi történt a szigeten?
Köszönöm szépen elismerő szavaidat, kedves Barackvirág!
Szeretettel: Rozália
Kedves Müszélia!
Egyelőre még nem tudom, hogy lesz-e folytatás. Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen elismerő szavaidat, kedves Barackvirág!
Szeretettel: Rozália
Szép is az mikor az ember megpillant egy szigetet a vihar kellős közepén. Nagyon kifejező az írásod, Kedves Rozália, gratulálok!
Sanyi
Köszönöm szépen,kedves Sanyi!
Szeretettel: Rozália
menedék felé vergödő evickélés, az az sodrodás, tuladonképpen egy mondatban is elmondható lenne. Az írás érdeme, hogy ki lett szürve minden felesleges, csak a lényeg a fontos, h a part már nagyon közel, gratulálok.
Köszönöm szépen, kedves Miki!
Szeretettel: Rozália