Noha nem láttalak soha,
én mindig vártalak.
Most, mint fákat a moha,
szelíden beborítalak.
Átjár minden rezdülésed,
ha szél kel, s rád lehel.
Mosolygok, s dúdolgatok,
ha a madárkád énekel.
Ha hullnak színes lombjaid,
s rajban rebbennek el
madaraid, álmaid…
Mohád akkor is átölel…
11 hozzászólás
Szia!
Egyszerűen szép!
Szeretettel:Seléanne
Igaz szerelem, szép hasonlattal, mi más is lehetne, ha nem szép. Nagyon tetszett a versed!!! Szeretettel Era
Kedves Druszám!
Ez a versed egy régi slágert jutatott az eszembe, amelyet az ötvenes évek végén, és a hatvanas évek elején, minden táncon játszottuk: Én átölelem derekad mint borostyánfa levele a bűszke fát… A régi iskola, egy, a mai napig megmaradt gavallérja…Szépen leirtad, az érzéseiddelt telt kivánságodat. Nem direkt, de érthatően. Tetszett.
üdv Toni
Kedves Selanne!
Köszönöm szépen a látogatásod és a megtisztelő értékelésed.
Üdv. a.
Kedves Erika!
Örülök, hogy itt jártál és olvastál.
Köszönöm. a.
Kedves Antalok legjobbika!
Nagyon köszönöm a látogatásod és a mindig sokat mondó kommentedet. Na és a bőkezű értékelésed is.
Üdv. a.
Kedves Atonius!
Én a szivemmel adok, nem a eszemmel
üdv Toi
Kedves Gyömbér!
Igaán nem mindennapi témát válaszottál, s gondolataidat szép csokorba kötötted. Nayon jó volt elolvasni. Azt hiszem, nem kell több, részemről ötös!
Szeretettel: Kata
Kedves Gyula! :-))))
Köszönöm szépen.
Gyömbér. (Vagy amit akarsz.)
Jajjj, de jót kacagtam azon, amint itt alant olvasok:))) Vízkereszt, vagy amit akartok:)
A versről meg csak annyit, hogy tetszik a könnyedsége, bája.
Üdv: Colhicum
Kedves Colhicum!
Örülök, hogy működik a jelfogód.
Köszönöm kedves szavaid.
Üdv. a.