Szívem már nem lángol

Én csak rád gondolok

Nem bánom ha nem is jössz, ha már nem is gondolsz rám
A hajam ősz, szívem már nem lángol mint az ősz
Olyan vagyok mint a zöldjét vesztett álmodozó erdő
Amely egyre barnább, míg húllott levelét kavarja a szellő
Én akkor is szeretlek ha nem írsz, úgyis rád gondolok
Hidegek nélküled az éjszakák, rövidek a búsongó nappalok
De nem számít a távolság, érzem te úgyis itt vagy velem
Én még mindig várlak:oh, jössz-e már, imádott kedvesem
Szeretlek, két kezem kitárom és a közeli visszatérted lesem
Emlékezni fogok rád, ha a feledés porába temeted szemedet
A vágyam nem lesz semmivé, én akkor is szeretlek