2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    …hová vajon?

    antoniusBy 30 hozzászólás1510 megtekintés

    Kezed szorítása lassan ernyed,
    Reszketőn, félve… mindent elenged.
    Már csak egyik lábadon testsúlyod,
    S a másikat… jaj! előre rúgod…
    Majd megállsz, inogsz…, s hupp, a feneked,
    Ez volt az első lépésed neked.

    Aztán jött a többi szépen sorban,
    Kicsit különbözők minden korban.
    A bizonytalan óvodás léptek,
    S ami az iskolából vitt felétek…
    Térdeink sebekkel voltak tele,
    Fülemben rohanásaink szele.

    Pár év, s áttörtünk volna a falon,
    Mikor álltunk ott, a rajtvonalon.
    Hetven kiló csont és izom, nem más,
    S a száz méter egy röpke robbanás.
    Levezetésként fociztunk egyet,
    S lazán játszottunk néhány meccset.

    Aztán jöttek a későbbi évek,
    S a hozzáillő megfontolt léptek.
    Tudatos mozgás, a kötelező,
    Mit emberi értelem ír elő.
    Úgy érzed, mozgásod nem lett lassabb,
    De az óra… mondd, mitől lett gyorsabb?

    Óhatatlan téged is elérnek
    A nyögve megtett térdfájós léptek.
    Séták meg-megállva… emlékezve
    Iramlásaidra, mik szökellve
    Hagytak el…, de borongani mit ér?
    Lépsz, s utadon az esti szél kísér…

    Búcsúszót mormolsz az éjszakába,
    Szeretnéd hinni, nem volt hiába
    Botladozásod át az életen,
    S mosolyogsz az utolsó lépteden:
    Egy mohás kövön át… virágokon…
    Az örvénylő éjbe…, hová vajon?

    Share.

    30 hozzászólás

    4. Horák Andrea Kankalin on

      Kedves Antonius!
      Én már úgy látszik hűséges olvasód lettem. 🙂
      Tetszik a csontok és a vázizomzat fejlődési ciklusa pozitív és negatív irányba haladva. De nincs is negatív irány, mert ugyan a csontok ropognak, de mindig van velük hová menni, még akkor is, ha úgy látszik: nincs. És annak is van zenéje. (Kop-kop, reccs-reccs… ) 🙂
      Nem tudok semmi negatívumot írni, nagyon tetszik!
      Szeretettel: Kankalin

    6. Finta Kata on

      Nagyon, de nagyon érdekes a fejtegetésed, életünk során fejlődésünkről – (vagy visszafejlődésünkről?)
      Igen, aki diákként nagyvárosban érmet nyert távugrásból és futásból, "Aztán jöttek a későbbi évek, S a hozzáillő megfontolt léptek." – De már az sem segít, mert most csak azért nem sántít, mert nem tudja, melyikre is kell, mert egyformán ropog (ahogy Kankalín mondja: reccs – reccs…)
      Élvezet olvasni soraidat, én is kétszer olvastam át, nagyon tetszik.
      Gratulálok: Kata

    7. fátyolfelhő on

      Szia antonius!
      Az első sorokban azt hittem focizni készülsz.:)
      De látom apró lépteidtől, egész emberi életút tárul elém.
      Már egy lépés és itt vagy, de vigyázz a nátha ragadós..:):):) Fontold meg ezt a lépést.:)
      Pláne a nyikorgás- nyekergés hangját nem is szeretem.:)
      Jól van, lépkedj hát legalább annyi ideig, mint a mostani éveid, egészségben!
      Legszebb alkotásaid egyike.
      Gratulálok!
      fátyolos szemmel: fátyolfelhő

        • fátyolfelhő on

          Szia antonius!
          Vigyázz, mit mondasz,mert elfogom előled a Napot, ha a túlvilágról beszélsz!!!
          Ne temesd magad, hiszen megelőlegeztem Neked 2x annyi időt, mint a mostani korod. :):)
          A másik: Nem figyellek, hanem figyelmesen olvaslak, s ez nagy különbség! :):)
          Ráadásul, még képes volnál felhőcske szélére ülni, hogy onnan lógasd a lábad! 🙂
          Na, nem, már megszoktam az egyedüllétet, s nem bírnám elviselni, hogy felhőm megosszam valakivel.:):)
          Üdv: fátyolos szemű fátyolfelhő

          • antonius on

            Kedves felhőcske!
            Minden világos. Szótáramból a mai napon töröltem a „felhőtlen boldogság” kifejezést. Kizárólag fátyolfelhők által megszűrt fények között tudom elképzelni hátralévő napjaim. Továbbá ígérem, hogy nem fogok a Kegyed szélére sem és a közepére sem ülni. Isten engem úgy segéljen. a.

    9. T. Pandur Judit on

      Kedves Antonius!
      Mindig olvasom a verseidet, de nem mindig írok hozzászólást, mert nem vagyok egy felkent verskritikus /pedig ez már alapkövetelmény itt a Napvilágon/.
      Formáról, rímekről, szótagszámról meg e félékről majd ír más Neked, én csak annyit mondok, hogy gratulálok a szép /és nagyon igaz/ versedhez.

      Judit

    Leave A Reply