Johann Wolfgang von Goethe/ 1749-1832/
Minerva, mikor kedvencét
Prométheuszt, hogy köszöntse,
nektárral telt tálacskával
az égből a földre jött le,
benne rejtett boldogsággal,
-hogy a népek tele vággyal
éljenek a művészetnek-
szaladt, mint akit kergetnek,
hogy Jupiter meg nem lássa;
Megbillent az arany tálka,
belőle néhány cseppecske
épp a zöld mezőn esett le.
Közel a szorgos méhecskék
nyomban szedegetni kezdték;
Meg a tarka, dolgos lepkék
kapkodták el egy- egy cseppjét;
Egyedül, csak az idétlen
pók szaladgált most is tétlen.
Ők, s a többi szelíd jószág
ízlelgették, ez boldogság!
Tőlük tudták meg a népnek,
mért is öröm a Művészet.
Koosán Ildikó műfordítása
Die Nektartropfen
Als Minerva, jenen Liebling,
Den Prometheus, zu begünst'gen,
Eine volle Nektarschale
Von dem Himmel niederbrachte,
Seine Menschen zu beglücken
Und den Trieb zu holden Künsten
Ihrem Busen einzuflößen,
Eilte sie mit schnellen Füßen,
Daß sie Jupiter nicht sähe;
Und die goldne Schale schwankte,
Und es fielen wenig Tropfen
Auf den grünen Boden nieder.
Emsig waren drauf die Bienen
Hinterher und saugten fleißig;
Kam der Schmetterling geschäftig,
Auch ein Tröpfchen zu erhaschen;
Selbst die ungestalte Spinne
Kroch herbei und sog gewaltig.
Glücklich haben sie gekostet,
Sie und andre zarte Tierchen!
Denn sie teilen mit dem Menschen
Nun das schönste Glück, die Kunst.
4 hozzászólás
A művészet coda! Én kóstolgatom, de nagyon tetszik.Édes mint a méz.Legyen az bármi, zene, irodalom, szobrászat, festés, s még sorolhatnám:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Ildikó!
A német, valamennyire megy, azért itt meg merek szólalni. Egészen apró lényegtelen eltérés a fordításban, hogy az eredeti szövegben a lepke egyes számban van, (kam der Schmetterling és nem kammen die Schmetterlinge) nálad pedig többesben. De ez szerintem a vers mondanivalóját nem befolyásolja.
Viszont a második vsz. utolsó két sorának az értelme az én fordításomban:
Még az idétlen pók is oda törtet és szívja erőszakosan.
Azt csak érdekességként jegyzem meg, hogy a mai élő nyelv a Schale kifejezést (bár a szótárban szerepel) a csészére nem használja. A Schale alatt a tálnál valamivel kisebb fületlen edényt értenek. Legalább is az osztrákok és a bajorok egészen biztos, de a Berlin környékiek is. A csészére a Tasse és Haefel (umlautos a) használatos. A nagy kávéspoharakra az osztrákok helyenként használják a Kaffeeschale kifejezést. Remélem nem haragszol az okoskodásomért.
Gratulálok egyébként. a.
Kedves Selanne!
És magamon is tapasztalom ennek az állításnak az igazát.
Nekem is örömet jelent az írás és a fordítás is
Üdv:Ildikó
Kedves Antónius.
Sokat segítettél a hozzászólásoddal.Hogy csésze vagy tálka, lehet vitatkozni, de nem akarok.
Logikailag érthetőbb a csésze,/A modern felszolgálásban is tányér helyett csészét használnak
Szegény Minervának gondja lehetett a tálkával, hisz így is kilöttyent /persze a mese kedvéért./ a nektár.
A második versszak helyesen pedig így szól:
Közel a szorgos méhecskék
nyomban szedegetni kezdték,
meg egy tarka, dolgos lepke
kapkodta el nagy sietve;
Egyedül csak az idétlen
pók rejtőzőtt harcra készen
Üdv: Ildikó