A váró sápadt, hideg fénye
Reflektorként körbezár.
Fullánk lüktet a fülemben,
Citromtól fanyar a szám.
Tükörré vált minden ablak;
Ülök, s írom le-velem.
Kaszás hold ül kint az égen;
Halovány kép didereg.
Sötétet lehel, ha nyílik az ajtó,
Jönnek-mennek alakok. Takarodj.
Maradjon hát csukva inkább.
Én itt maradok.
11 hozzászólás
Nem biztos, hogy most olvaslak először, de az egészen biztos, hogy nem utoljára. Érdekes, sajátos hangot hoztál közénk.
Grat. a
Egyetértek antoniussal, tényleg sajátos a stílusod, és felüdülés ilyet olvasni.
Tetszik a tömörsége, a formai könnyedség, a színekkel és szavakkal való játék, a sötét és az ironikus keverése.
Egyszóval jó.
Így tovább!
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás és antonius! 🙂 Köszönöm a véleményeiteket, és nagyon jólesik, hogy érdekesnek és olvasásra érdemesnek találjátok a "hangom". 🙂
Kedves Gerda!
Ez a versed engem kicsit egy rémálomra emlékeztet.
(Egyébként az összes versedet olvastam, és [ezzel együtt]mindegyik nagyon tetszett.) Várom a következőt.
A.í.: Faddi Tamás
Szia!
Érdekes a versed, s talán sokat mondó is!!Mindenesetre figyelemre méltó.Maradj!!
Szeretettel:Selanne
Szerintem is remek vers.
Tetszett.
Üdv: József
Kedves Tamás, József és Selanne! Köszönöm a hozzászólásaitokat és hogy olvastatok! 🙂
Tamás, nagyon eltaláltad, valóban olyan érzésem volt, mintha egy rossz álomban lennék, csak sajnos ébren…
Szia!
Dallamos-ritmusos versike. Nekem az utolsó versszak döccen, de lehet, hogy te máshogy mondogatod.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Köszönöm. 🙂 Döccen, de direkt. Szét kell hullania…
Na ezért nem akartam okoskodni. Néha én is így vagyok. 🙂
Nagyon jô a versed, teljesen åtadja a hideg hangulatot…a "kaszás hold" kifejezés különösen tetszett, gratulálok!
H.