Visszafelé kántálj
tíztől, míg testet ölt
benned a szellemarcú erély!
Most idő nem számít,
fizika sem kábít,
épül a lélekhíd, csak te hidd!
Mindenestül tisztaság…
Mintha „észnél” volnál.
Feldereng egy ócska lánc:
mérgek, csapdák.
Ki a bánat dobta rád
vak dühének hálóját!?
Lehet, egy égi árny
lehetett földi fény,
andalgós-ördöngös köztes lény..,
az is, hogy csődület,
sok isten örült meg,
valahogy megveszett, kerge lett.
Mélytudat-levélszekrény,
régen ott egy papír…
Olvashat’lan tollal írt
nagy gordiusz,
titkosított vallomás.
Kulcs a párnádon, talán.
5 hozzászólás
Talán….
De nem keresném, mert ha nem találom, beleőrülnék.
Nagyon tetszett.
-M-
Ha nagyon leegyszerűsítjük az életet akkor kicsit hasonlít egy kulcskereső játékra. Csak kicsivel komolyabb.., ha úgy vesszük:)
Köszönöm, hogy olvastál!
uv
Szia UV!
Bevallom, sokszor el kellett olvasnom, hogy megértsem.
Agyafúrt, gondolkodtató elmélkedés, nehéz volt oldani a gordiuszi csomót! 🙂 Tetszik!
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
(Az egyik sorban lehet, hogy gépelési hiba van. "örült" helyett nem azt akartad írni, hogy őrült? Nekem úgy adja az értelmét, de lehet, hogy tévedek.)
Szió Kankalin!
De, az bizony tényleg ő, csak nem vettem észre amikor papírról begépeltem. Köszi, hogy szóltál! – Szóval.., rengeteg furcsa kérdést vagyok képes föltenni magamnak, a világnak, és a csuda tudja még ki mindennek- mi mindennek. Ez a vers arról szól, hogy talán már meg is van mindenre a válasz, csak még nem értjük.
Értem. 🙂 Legalábbis amit most írtál a válaszban. 😀
Kérdezni nagyon jóóóóóóóóó! Ha még választ is kapsz, az még jobb! 🙂
Nekem sajna mostanában sok költői kérdésem van. 🙁