Fönt a magas szirteken szitálva hull a köd,
sajgó lélekkel gondolatban melléd ülök.
A ziháló szél jaját csendesen hallgatom,
egy-egy lehulló falevél zizeg vállamon.
A hajnal kúszva jő, az ég lassan elpirul,
vérszínű tüze halkan merengő tóra hull.
Rajta télen ott felejtett ladik lágyan ring,
a hegyek párája gazdátlan lebeg megint.
Tópartján szerelmesen összesimul a nád,
benne madár rikolt s nagyot sóhajt a világ.
Elülök, mint az öreg legyengült verebek
fűszál hever lábamnál, s kígyóként tekereg.
Nehéz álomba hervadnak a múló órák,
könnyek árnyékában siklik a szomorúság.
Felhők gyűrődnek, szél a port magasba dobja,
lehajtott fejemet szitálva homokozza.
22 hozzászólás
Kedves Fátyolfelhő!
Gyönyörű képek, és ha lehet még szebb rímek. Egyszó mint száz, ez egy nagyon szép vers.
Gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Boldoggá tett a véleményed! Köszönöm hozzáértésed!
Üdv: fátyolfelhő
Tetszik szép versed,megfogó sorok,szóval, nagyon szép.Üdv:Székelyke.
Kedves székelyke!
Köszönöm a kedves commentedet! Örülök, hogy tetszett!
Üdv: fátyolfelhő
…és mondd, tényleg olyan az a világ, amiként s ahogyan színéből lassan kibontod? A versben, a sorok között olyan szépen elrejtetted a kínzó vágyad, a percegő időt, amit már vádolsz is.., büszkén emeld fel fejed– borúra derű jön, mint mindég…Igaz, ez vers, de akkor is. Inda.
Kedves Inda!
Köszönöm értő olvasásod! Ilyen nekem ez a világ…
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Nagyon szép természeti képekkel mutatod be az idő múlását.
Mintha ősz lenne, de annak is meg van a szépsége.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves Szhemi, köszönöm…
Próbáltam azonosulni a képekkel, amelyek szépnek tűnnek. Azért megjegyzem: már-már giccsesek, mégis jó volt olvasni. Azért ne sírj!
köszönöm, kedvenc virágszálam!
Üdv: Virág
Elragadóan szép vers!
Grat.
Zs.
"Elragadóan" kedves hsz!
Nagyon köszönöm, kedves Zsanett!
Üdv: Virág
Kedves fátyolfelhő!
Csodás képekkel és szép rímekkel megírt alkotás! Gratulálok!
Lyza
Köszönöm szépen!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves fátyolfelhő!
Az eleje eléggé József Attilás! "Fönt a magas szirteken szitálva hull a köd, sajgó lélekkel gondolatban melléd ülök. A ziháló szél jaját csendesen hallgatom" = "…fönn a hegyen ágyat bont a köd, mint egykor melléd: mellé leülök. Bajos szél jaját csendben hallgatom…"
Ez szerintem nem véletlen, igaz?
De aztán örömmel látom, hogy sikerült tőle elszakadnod! És tetszik nagyon! A hasonlóság és a különbség. Jól összeraktad!
A.í.: Faddi Tamás
Köszönöm Tamás!…Nem véletlen, igaz…:)
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő !
Csodálat a versed, magával sodort a hangulat amit szavakkal és rímekkel színesre festettél.
Szeretettel gratulálok: pipacs
Köszönöm szépen, kedves Pirospipacs a szavaidat!
Örülök Neked!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Melankólikus versedet
nagyon szép természeti képek kísérik.
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Kedves Judit az elismerést!
A pontjaidat is!:)
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Szépen gördülő párosrímekkel, gyönyörű kifejezésekkel írtad meg a versedet. Nagyon szép természti képeket raktál bele. Szeretem az ilyen verseket olvasni, amelyek elénk tárják azt, amit a költő mondani kívánt.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Megtisztelsz a kedves véleményeddel,
melyet köszönök és az osztályzatot is.
Üdv: fátyolfelhő