mozdulatlan teste,
ráborul bús szellő,
nincs, aki keresse.
Nappal is álmodom,
tünékeny ébrenlét,
ködfátyolon át is
átlopja szellemét.
Nézlek, amint alszol,
pillád meg se rebben,
keselyűk köröznek
egyre sebesebben.
Égi függönyén át
nem repül kék madár,
hajósinasnak (ki tudja)
senki sem áll ma már.
Eldobott szivarvég
egy utolsót lobban,
kósza vándor szíve
vele együtt dobban.
Ha majd eláll a szél,
itt lesz az édes nyár,
magához tér lassan
a fáradt cserebogár.
21 hozzászólás
Kedves Eszti!
Kedvenc hónapom a május.
Szerintem két évszak hava.
Az eleje még a tavasz é, a vége, már a nyár é.
Nagyon szép vers.
Tetszett.
Üdv: József
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves József!
Szeretettel: Eszti
Kedves Rozália!
Érdekes megközelítése a májusnak, nem szokványos intuiciókat osztottál meg velünk.
Tetszett.
Szeretettel:Margó
Köszönöm szépen, kedves Margó!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Szomorkás számomra ez a május, ám a végén azért ott van a napsugár az édes nyárban, és az a szegény cserebogár nem hal meg, csak szépen szundizik.
Nagyon szép, érzésekkel teli versed igazán figyelemre méltóan szép!
Szeretettel:
hamupipő
Nagyon köszönöm, Hamipipő!
Szeretettel: Eszti
Eszti!
Ez annyira de annyira kedves vers. Nagyon tetszett!
Barátsággal Panka!
Köszönöm szépen, kedves Panka!
Szeretettel: Eszti
Esztike!
Olyan kedves ,dallamos szép verset írtál,szép képekkel.Különösen az utolsó előtti tetszik.
Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm, hogy meglátogattál, kedves Vali!
Szeretettel: Eszti
Már-már sajnáltam a szegény cserebogarat. Tetszik a versed, kedves és tele érzelmekkel.
Gratulálok!
Köszönöm szépen!
Élmény volt olvasni .Köszi:Z.
Neked is köszönöm!
Szeretettel: Eszti
Tök szép a vers meg minden, csak a cserebogarakat nem szeretem! 😀
De imádom a májust, mert májusban születtem.:)
üdv: Eddie
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Szeretettel: Eszti
Melankolikus, szép vers.
Szeretettel
Emese
Köszönöm szépen, kedves Emese!
Szeretettel: Eszti
Kedves Róz'!
Lassan olvastam a versed. Így 2 soronként emésztve azt meg. Elég erős költői képek, és igazán gondolatindítók, emlék-eztetők.
Nagyon szép.
Köszönöm.
Köszönöm, kedves Titusz!
Róz'
Kedves Eszti!
Úgy látszik ma csak bogaras versekre nyitok rá. 🙂 Mondjuk én szeretem a bogarakat, a cserebogár is nagy kedvencem. Bár versedben ez a cserebogár igazán képletes. Szerintem te vagy az a cserebogár, akire bús szellő rebben és keselyűk is köröznek egyre sebesebben… A kék madár, ami a szeretet és béke jelképe, na hát az éppen nem jön. Épp e miatt jön egy újabb kép, az eldobott szivarvég, ami maga a vándor, illetve a kezdő képen lévő cserebogár, és ő várja az idő múlását, gyakorlatilag passzívan és a nyártól vár megújulást. Szomorú vers, hét szótagszámmal indul és azzal is zár, ami szintén jelzi, hogy bezárva érzi magát a főhős a saját lelki zárkájába, egy érzelmi fájdalomba, vágyba, ami nem teljesedik be.
A vers belseje csupa hatos, két alliterációval, két igen ritka Ithuphallikus
sorral, ( tá-ti-tá-ti-tá-tá) és egyetlen nyolcas szótagszámú sorral a hatosok között, amikben egyetlen hármas jambus is van.
Szeretettel olvastalak.
deb