Most, még naphosszabbító kedvében
hetykélkedik július a nyárban,
Gyergyó fölött, jóistenes szépen
száll-fenyők állnak őrt, zöld ruhában.
Nap forog porló sziklák tetején.
Jelkép talán a székely nép fölött?
Örökölt hitében még nem szegény,
életükhöz az Isten vért és örömöt kötött…
Sorsuk gödrös utakon rohan tovább.
„Ellopták a pénzt”!— árnyékos a jelen.
A kényszer ellen, hitük, mint a fák
erősödnek s az akarat, akaratot terem.
Szent ősök útját járva mennek a
szentháromságos vasárnapok felé
s az Életistenük ígért, védő szava
erősíti őket sziklaszilárd emberré.
Hűséget kötő fáktól, őrző szikláktól,
székely földtől kapnak megtartó erőt.
Örökölt, égig érő gyökeres életfából
faragnak bölcsőt, kaput és szemfedőt…
6 hozzászólás
Tetszik a versed. Valóságos oázis a sivatagban. A befejező soraid különösen tetszenek, bár a szemfedővel van egy kis bajom, mivel szerintem az textil és nem fa.
Gratulálok. a.
Kedves barátom, antónius!
Népi, táj-jellegű eredeztetés után írtam a "szemfedőt, sőt, nemcsak a székelyeknél, a palócoknál is így nevezik ugyanabban az értelemben a "szemfedőt".
( mellesleg jegyzem meg, hogy a palócnép s a székelynép ősidők óta testvérnépként tisztelik egymást. )
Hát, igen, az oázisban (tapasztalat) felüdül az ember.
Köszönettel s üdv. Inda.
Nagyon szép vers! Tetszik!
Szeretettel: Eszti
Kedves Rozália-Eszter !
Köszönöm, hogy négy szóba annyi mindent belesűrítettél. Akkor a két irányú hatás elérte a célját: oda is, ide is.
Esztike, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel, Inda.
Nyáron voltam Gyergyón először, de szeretnék legalább évente egyszer eljutni oda. Nagyon szép hely és az emberek barátságosak.
Nagyon tetszett a versed!
Üdv: Attila
Kedves Breton!
Ha szeretnél még egyszer eljutni Gyergyóba, hát, tedd meg, de a környező kis falvakat sem hagyd ki, pláne ha van, vagy lesz ismerős, aki ismeri a környék híresebb helységek történelmét. Szárhelyre is menjél el, és örülök, hogy eljutottál oda. Annak is, hogy tetszett a versem.
Barátsággal, Inda / Lajos.