Sosem késő

Mindnyájan szeretünk álmodozni. Szívünk mélyén ott lapul a vágy, hogy megváltsuk a világot. Gyermekként ismeretlenek megmentéséről ábrándozunk, akiket égő házból menekítünk ki, vagy fuldoklókat segítünk a partra a vadul örvénylő folyóból. Mi vagyunk a hősök, a rettenthetetlenek. Kamaszként szembesülünk azzal, hogy a világ mégsem egészen olyan, mint ahogyan elképzeltük, mégis szeretnénk megmutatni elszántságunkat, tettrekészségünket. Azt szeretnénk, ha osztálytársaink felnéznének ránk, ha mi lennénk szemükben a legbátrabbak, akik semmitől sem riadnak vissza. Emiatt néha meggondolatlan lépésre is elszánjuk magunkat, diákcsínyekkel keseríthetjük tanáraink életét, de a vezérelv, a kitűnni akarás megmarad. Felnőtt éveinkben elragad a valóság, szilárdan állunk a talajon, fiatalkori kilengésünk már a múlté. Munka, családalapítás, gyereknevelés köti le figyelmünket. Mégis, ahogyan haladnak az évek, rájövünk, valami hiányzik. Egy rég elfelejtettnek hitt emlék, egy ismerős szag, vagy akár egy mozdulat újra a gyermekkor színes világába röpíthet, eltemetett érzések támadhatnak fel halotti poraikból. Ha meg is tagadjuk ezeket a ritka pillanatokat, tudnunk kell, minden, amit valaha tettünk vagy gondoltunk, elszakíthatatlan részünkké vált. Mary a negyvenes évei közepén jött rá arra, hogy változtatnia kellene. Két gyermekét sikeresen felnevelte, a munkahelyén megbecsülték, férjével ugyan már nem a kezdeti szenvedéllyel, de csendes szeretetben élték mindennapjaikat. Az asszony mégis úgy érezte, valami hiányzik. Heteken át töprengett, mire rájött, cselekedeteit a rutin mozgatja, már régóta nem meggyőződésből végzi dolgait. Időnként bevillant húszéves kori önmaga, amint komoly tervekkel vág a nagyszerűnek hitt jövőbe. Akkoriban a kacsasült elkészítésekor is abban a tudatban élt, hogy valami csodálatosat alkotott. Hol van az akkori fiatal lány, mi valósult meg az álmokból, kérdezte magától esténként. Elhatározta, felébreszti a benne szunnyadó gyermeket, megkeresi az elveszett édenkertet. Tisztában volt vele, hogy nem kis feladatra vállalkozik, talán környezete ellenállásával is meg kell küzdenie. De tudta, képes rá, még akkor is, ha először lehetetlennek tűnik.