2025. március 18., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    Ispánk, 2008.

    Vesztergom Andrea (Rea)By 34 hozzászólás3167 megtekintés

    Hárs üde hűs öle: ringat a béke,
    Szertelen erdei szél remeg át,
    Távol a város: a zordja-vidéke,
    Vad viharokkal a vert renegát.

    Szomjam a csendre: a zöld itat enyhet,
    Hű sugarakkal a nap, ha befon,
    Ébred a dal, tüze szállani enged,
    Estelig erdei nyáraranyon.

    Mintha a Mennynek az őrtüze égne…
    Nyugszik a tölgy is, a lombja se szól,
    Hárs üde hűs öle: ringat a béke
    Édeni álmaimon valahol…

    Lebben az alkony, a kékje, ha fárad:
    Árnyalakokkal a falra vetül,
    Lágy öleléssel a csendes alázat
    Óvja e békét mindörökül…

    Share.

    34 hozzászólás

    6. Névtelen on

      Kedves Andrea!
      Ez a vers nagyon szépre sikerült! Szinte tökéletes! A ritmus(csupán egy helyen van egy kisebb megbotlás), a rímek és a belső rímek mind-mind sikerültek!
      Jó volt olvasni!
      A.í.: Faddi Tamás

    11. ruca on

      Az a bajom a verssel,hogy szaggatott,kemény, szétvagdalt- nincs meg benne az a lágy folytonosság, finom ölelés, amit egy őrségi hely ad.Pedig 37 éve járok oda, ismerem.Szép is, pattogós is, jól használja a szavakat, de kemény, mint a kő. Mint a vászon verse, nem tud szabadulni a keménységtől. És azt is mondani szeretném,hogy az őrségnek minden pontja maga a finom, lágy ölelés.Én így látom.

    12. hova on

      Szia!
      Tetszik nekem ez a versed. Vannak benne érdekes dolgok, például, nem tudom a Menny miért nagybetűs, és a Nap miért kicsi? Gondolom Te tudod.Az is lehet,hogy nincs jelentősége? Az utolsó verszak az igen, azt "irígykedve" olvastam mert gyönyörűség.
      Szeretettel üdv:hova

    13. Névtelen on

      Tisztelt Ruca!
      Kíváncsi vagyok és szeretném megkérdezni, hogy pontosan miben látja a vers keménységét.
      Véleményem szerint harmonikus, folytonos e vers, és méltó Ispánkhoz.
      Az írásban rejlő szavak is a táj finomságát, ölelését hangsúlyozzák: "ringat a béke", "a nap, ha befon", "nyugszik a tölgy is", "lágy öleléssel", "óvja e békét", stb.

    14. Szokolay Zoltán on

      Kedves Ruca!
      Örülök, hogy gyakran jár az Őrségben.
      Tisztelettel kérem, ezentúl az utazás hosszú idejét se töltse szunyókálással.
      Vigyen magával egy Helyesírási Szabályzatot, üsse fel a földrajzi neveknél:
      Őrség nagy Ő-vel írandó.
      Az a másik, amelyet a laktanya sarkában kellett kibírni (őrség): kicsivel.
      Finoman, lágyan mondom ezt Önnek. Nagy Ö-vel.

    16. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Köszönöm.
      Kreeteeka: a renegát itt a természettől eltávolodott, áruló urbanizáció. Pest után az Őrség, ajjaj…
      Ruca: Te így érzed, én meg amúgy, ez a jó a szubjektivitásban 🙂
      Tény, hogy én nem járok oda 37 éve, sőt, nem is gyakran teszem, de amit én az Őrségtől kaptam, azt írtam csak le.
      Ez olyan, mint amikor az ember hallgat egy zenét…szerintem mindenkinek mást mond, más érzéseket ébreszt benne.

    17. Zsefy Zsanett on

      Szép ritmusú daktilusok adják a dallamát versednek.
      Minél többször olvasom, annál többet nyújt, annál több szépséget fedezek fel benne.
      Kifinomult képek, nyelvezet jellemzi. Nagyon szép versedhez szívből gratulálok!
      Szívesen elvinném egy versgyűjtő honlapomba, de nem tudom innen szabad-e?
      szertettel:Zsanett

    19. antonius on

      Kedves Andrea!
      Lator Lászlót tisztelem, de személyesen még nem volt hozzá szerencsém. Az Őrséghez igen. 1962. november 13.-ától, 1965. február 13.-ig Őriszentpéteren voltam határőr. Egyike voltam annak a nyolc híradó katonának, akik Szalafő-Szentgyörgyvölgy-Zalalővő háromszögben a Határőrség és a Rendőrség hírközléséért (rádió, távbeszélő) feleltünk. Amikor 1963 januárjában – 27 C fokban a vezetékeink úgy pattogtak el, mint a hegedű túlfeszített húrjai és a fél őrségi erdő rádőlt a vezetékeinkre, s az ágy fogalma egy héten át csak homályos emlékeinkben élt, akkor bizony nagyon gyűlöltem azt a tájat. Aztán lassan megmutatta a másik arcát is. Azóta második szülőföldemnek tartom és nincs olyan nyár, hogy végig ne motoroznám.
      Ja és a versed, mint mindig, most is kitűnő!
      Üdv. a

    20. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Köszönöm.
      Igen, én is amolyan "sokarcú" tájnak láttam, éreztem.
      Nem tudom, magamtól elmentem-é volna valaha. Lator Lászlótól hallottam a gyönyörűségéről, és igen, így, tét nélkül, csodaszép volt. Mi is bejártuk, ahogyan lehetett, Velemér, Ptyerszer, Őriszentpéter. Élmény volt, mert MÁS, mint amit megszoktunk. Békés, de mindvégig az volt az érzésem, hogy "lappangó forrongás" rejlik benne.

    27. aLéb on

      Nagyon tetszett a versed. Folyamatosan, szépen gördülnek a képek a vers ritmusa átvezet egyik gondolatból a másikba. Kiválóan érezhető (nekem) a belső világ és a külső történések összhangja. Remek, nagy élvezettel olvastam!
      aLéb

    29. Vesztergom Andrea (Rea) on

      Valóban ott laknak a Szüleid?
      Szerencsés vagy…én csak az Arkánumban nyaraltam, két éve, de az is csodálat volt…végigjárni a Szereket, (mind a kettőt) érezni az Őrség hangulatát…tény, hogy Lator László hatására kerestem fel konkrétan Ispánkot, de tudom, hogy nem utoljára.
      Melyik művedet ihlette Ispánk?

      aLéb, nagyon szépen köszönöm. Miután tegnap olvastam néhány művedet, hozzáértő kritikával gazdagodtam Általad.

      • Serafis on

        Kedves Andrea!
        Több, mint egy éve, hogy Misi bácsi elment és most szüleim viszik az Arkánum vendégházat. 🙂 Szerettem ott lenni, a hely csendje, az erdő szépsége, mind mind csodálatos. Több versem is született ott, de a hely inkább a zenében ihletett meg. Gitárosként gyakorta zenélgettem lent a kis faháznál, az erdő szélén, és tudod, szerettem játszani az erdőnek. 🙂
        Üdvözlettel:

        Serafis

    Leave A Reply