Mariananullaegy – ez volt a nicked
Csendes – óceán mélyén óriás kékség
sellőként hasítottad a langy, sós vizet
huszonhat darabra tört csillag, sötét éj.
Agyadban tumor, szívedben a szeretet
burjánzott; a sötéttől már nem rettegtél
bábukat ujjaid közül kiengedted
„háló” nem szédít, mattot adott a vezér.
Tumoron álló király, bemattoló sánc.
Mondd! Valóban jóízű a paradicsom?
Csak ennyi volt; huszonhat évnyi utazás.
Huszonhat szikra a Göncölszekér rúdján.
Huszonhat vízcsepp a mélytengeri árkon.
Gyűlölöm kétezer-tíz augusztusát.
Elengedlek, de nagyon fájsz!
7 hozzászólás
a felhasználó által leadott szavazat: *******************
Kedves Noémi!
Szóhoz sem jutok!: Gyönyörű vers! Teljesen át tudom érezni. (Egy kissé másképp is…)
Faddi Tamás
Szia Noémi!
FT ajánlására benéztem ide. A fenébe! Ez durva. Teljes mértékben magaménak vallom az érzést. Ezek után mit írjak a formáról? Nehéz, de szerintem minden a helyén.
Kivéve azt a huszonhat évet a föld alatt. Az nincsen rendben. Nagyon nincs. Az ember ilyenkor legszívesebben belerúgna valamibe, mert tényleg nagyon fáj.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Noémi!
Nagyon megrázott a versed.
Mit lehet ilyenkor írni? Még nagyon fiatal volt.
Ilyenkor gyarapodnak a miértek.
Sajnálom.
A versed gyönyörű.
Üdv: József
Részvétem.
Nehéz bármit is írni Ilyenkor!
Megrázó! Én csak gratulálni tudok ahhoz, egy ilyen frissen érintett tragédia után íni tudsz erről.Erős vagy!
Üdvözlettel:Selanne
Kedves Noémi!
Fogadd együttérzésemet. Szép megható a versed. Szerintem Ő is olvassa!
Barátsággal Panka!
Annyira kedvesek vagytok!
Nagyon-nagyon hálás vagyok az együtt érző szavakért.
Olyan jó lenne, ha olvasná! Neked Panka külön köszönet érte!
Szeretettel: Noémi