Ejnye zsivány
kislegényke
ez a bögre
nagy neked,
barna gömböj
füle mögött
pici kezed
hova lett?
Alig mozdul
alig perdül
mézes tejjel
tele van,
kiflivéget
belemártva
terítőre kiloccsan.
Édes langyos
kis tócsákban
apró tenyér
lubickol,
piros selymes
arcocskákat
ragadóssá maszatol.
5 hozzászólás
Ez nagyon édes! 🙂
Az, és mézes! Tetszett. Kedvem támad locsikolni a mézben!
Nagyon helyes 🙂
Végig mosolyogtam rajta. Nagyon szeretem az ilyen dallamos versikéket. Gratulálok hozzá:)
:))) Nagyon aranyos! És a dallam nem viszi el a mondandót. De a gömböj nem inkább ly?
Üdv,
Poppy