Idézőjelekben megszólaló,
őrizve modortalan,
vigyázva boldogtalan,
idegeiben megtorpanó,
lehetőséget utánzó,
érzéseiben akaratlan,
szellemében alaktalan,
védelemképp megalázó,
veszteségeiben vagdalózó,
nyugalmában tarthatatlan,
kiűzött és parttalan,
kifejezésében hamvazó,
nincs rá el nem mondott szó,
fogalma nem múlhatatlan,
teste nem formálhatatlan,
megismételhető, másolható.
Mégis…
…értelmet csábító,
ingerében csillapíthatatlan,
érzéseiben bonthatatlan,
ragaszkodást alakító fogyasztó.
Lelkiismeretében metsző,
nem tudni kit szeret ő,
volt-e már igazi szerető,
ő, ki sorsában magvető,
a létnek képzelt bilincs,
a féltve érzett kincs.
18 hozzászólás
Kedves Balázs!
Már a címnél elakadok. Lehet, bennem van a hiba, de nem értem. Halvány fogalmam nincs arról, hogy mi az a „féltve érzett kincs”. Annyira nem is érdekel, mert ami alatta sorjázik, az, teljesen érdektelenné teszi.
Az elöljárószavakat csaknem nélkülöző nyelvünk sajátossága folytán, a ragrímeket esetenként el kell viselnünk, de ilyen tömegben, amilyenben Te prezentáltad nekünk, hát enyhén szólva sok.
Ahhoz már-már hozzászoktam, hogy vannak művek, amiből egy kukkot nem értek, holott a szerző ellenkező nemű olvasója orgazmusközeli állapotban áradozik róla, ezért azon nem is morfondírozok, hogy a Te versedből sem értek egy kukkot se, de a ragrímek esetében legalább a matematika a segítségemre van. És ugye a majdnem 100 % egy kicsit sokk.
Üdv. a.
Szia Balázs!
Na, most jól feladtad a leckét! 🙂
Lehet, hogy vakvágányon járok: nekem ez úgy jött le, hogy magát a szerelmet, szerelem érzését boncolgatod.
Az igazat megvallva ahogy olvastam olyan volt mikor egy húsdarálón keresztül nyomtad volna át az egészet…
Kiváncsi lennék, hogy mit akartál kifejezni, milyen gondolatok jártak közben a fejedben…:-)
Szeretettel: Heni
Lám, íme a bizonyíték, hogy ami korábban érthető, érezhető, élvezhető, az máshol, más körülmények között érthetetlen és "túlragozott":) Hát ilyen a versélmény. Mindenkinek mást ad.
Nem gondolom, hogy egy versen bármit is magyarázni kellene, a vers adja magát. Van, akinek átjön a szerző mondanivalója, célja, van, akinek nem és ez így működött mindig, továbbra is így fog.
Heninek segítségül megjegyezném, hogy ez az írás egy konkrét személyről szól.:)
Általánosságban pedig azt, hogy a racionális, a mindent analizálni, elemezni kívánó elme kutatja folyton a dolgok értelmét, még ott is, ahol inkább az emocionalitásnak kéne teret engednie. Egy verset legalább annyira – ha nem jobban – érezni kell, mint érteni. Amennyiben szájbarágós mondanivalót szeretnénk, ahogy elég, ha prózát olvasunk. A versnél több dolga van az olvasónak!
Szia Balázs!:)
Részben igazad van abban, hogy a verset emoncionálisan kell elsősorban érteni, de én szeretem racionálisan is felfogni. Ez legyen az én bajom. 😀
Antonius jelen véleményétől elhatárolódom. 😮
Kedves Amarilla!
Eddig azt hittem, hogy ha egy hozzászólás antonius, egy másik, Amarilla név alatt olvasható, az, automatikusan két különböző ember véleményét fejezi ki, és egymástól való függetlenségük, nem kíván külön megtámasztást.
Hozzászólásomat ugyan befolyásolta az, hogy Balázs a „mit akartál kifejezni, milyen gondolatok jártak közben a fejedben…:-)” kérdésedet válasz nélkül hagyta, de attól még minden szava, mindenki mástól független, annak minden betűje egyedül az én szégyenem.
Eddig is ügyeltem arra, hogy másoktól függetlenül, beazonosíthatóan, a magam gondolatait írjam. Ezután is erre fogok törekedni.
Miután Artur fórumbeírására (miszerint akad itt olyan személy, aki több néven is lökdösi magát és barátait a toplista élére) egyetlen észrevétel, egyetlen „elhatárolódás” nem gerjedt, a másoktól való elhatárolódásra még inkább figyelni fogok. Ígérem.
antonius felvetéséhez jegyezném meg, hogy mindent írást tudatosan formálok olyanná, amilyen. Én ezt a témát is így, ilyen formában kívántam kifejezni. Természetes módon számítva arra, hogy ez sem tetszik mindenkinek, de igazából elégedett vagyok azzal, hogy hány embernek igen.
Ok. Balázs. Akik ezt versnek gondolják, és még tetszik is nekik, azoknak a legtisztább szívvel, színvonalas egészségügyi ellátást és emberséges ápolókat kívánok.
További jó alkotást. Művészi munkádban nem foglak többé zavarni.
Üdv. a.
Szervusz Balázs!
Versedet olvassák, ez természetes. Elemzik,az is természetes, hiszen publikálod. Te így fejezed ki magad, valahonnan kiindulnak gondolataid, háttere van biztosan. Írjál…mint mindenki más teszi.
Írótársaink kritikája sem egyforma. Viszont elcsodálkozom azon, micsoda stílus az, amikor már-már oda lyukadunk ki egy vers kapcsán,"Akik ezt versnek gondolják, és még tetszik is nekik, azoknak a legtisztább szívvel, színvonalas egészségügyi ellátást és emberséges ápolókat kívánok" Ez enyhén szólva… No ! Most elnézést kérek, de azt gondolom lehetne másként is.
Üdv:Selanne
Köszönöm Selanne!
Jól van, Heni.:)
antonius!
Ismét csak: Ahogy gondolod.:)
Kedves Balázs!
Rokonszenves a válaszod. Lehet, hogy mégsem fogsz tőlem olyan könnyen megszabadulni. Érezd magad jól közöttünk.
Kedves Balázs!
Én minden bántó szándék nélkül, csak igen szerényen megkérdem: Ki Ő? – mivel ezt a versedből – bárhogyan is elolvastam kétszer is – nem tudom kiszűrni. Azért engedtessék meg az igen szerény olvasóknak, hogy ilyenkor legalább kérdést föltehessenek.
Én ugyanis ha verset olvasok, szeretm tudni, abban mi benne a lényeg? Miről szól? Azt pedig ilyen esetben legalább megjegyzésként, zárójelben is közölni lehetne…
Én nem szeretem a talányokat, ha verset akarok olvasni, mert ha keresztrejtvényt kell fejteni, akkor nem a Napvilág honlapját nyitom ki.
De ne sértődj meg a kérdésemért, mert komolyan kérdeztem az első mondatomban.
Szeretetteljes üdvözlettel: Kata
Senki nem mondta, hogy nem lehet kérdezni.:)
De, ha mondok egy nevet (ki Ő), nem hiszem, hogy segít.
Egy hölgyeméről szól, de nem gondolom, hogy ez különösebb rejtvény lenne.
Kedves Selanne!
Igen. „Lehetne másként is.” Balázs válasza után úgy gondoltam, lehet, hogy mégis érdemes ezt az embert közelebbről megnézni és benéztem a honlapjára.
Művei alatt, a sok elismerő hozzászólás között találtam: „Arany János az írásodra nem használta volna a vers szót.”
Ha ugyanazt írom, mint Balázs hozzám hasonló, nehézfejű, értetlen olvasója, akkor igazolhatatlan az állításom, mert soha nem lehet tudni… Másrészt visszaélek azzal a helyzettel, hogy szegény Arany Jánosnak (a múlt héten vettem meg az összesét 7980 Ft-ért) nem áll módjában „véleményemtől elhatárolódnia”.
Úgy gondolom, továbbra sem hivatkozom másra, „műveimet” is, hozzászólásaimat is, következményeit fölvállalva, a magam esetlen módján, továbbra is a magam szavaival, írom.
Ha lehet, nézd ezt el nekem. Ha nem, sajnálom…
A magam részéről csupán annyit, örülök Balázshoz intézett utóbbi szavaidnak.
Így is lehet! Bár nem nekem íródott, hanem Amarillához Artur fórumbeírása, nem olvastam, amennyiben ez így van, sajnálatos.
Üdv:Selanne
Balázs,elnézést, hogy itt folytatódott beszélgetés miatt.
Érezzétek magatokat otthon!:)) Mindenkit várok szeretettel!
Hmmm…, máris átfogó kutatás tárgya lettem, ez azért nem olyan rossz.:)
"Arany János az írásodra nem használta volna a vers szót." – ez máshol a "Versbe foglalt" című írásomnál szerepel. Ami bár verses formájú írás, mégsem vers, hanem inkább egy karikatúra…:) Talán majd ide is felkerül.
Engem részemről nem érdekel, hogy költőnek hívnak-e vagy sem, vagy hogy írásaimat versnek nevezik-e vagy sem. Döntse el az olvasó.
Egyébiránt a kérdést szerintem nem kell ennyire túlbonyolítani. Van, akinek tetszik valami és van, akinek nem. Ennyi az egész. Le lehet írni, hogy mi tetszik, meg azt is, hogy mi nem. Az egyetlen lényegi tényező itt a vélemények megfelelő formában való közlése, a tisztelet.
Az írás játék és nem háború. Nem kell itt vérre menő harcokat fojtani!
Véleményt kell cserélni. Az ember úgyis javít valamit, ha úgy érzi, még én is.:)
Kedves antonius! (Bocs Balázs, de meg lettem szólítva.)
Valóban mindenki a saját neve alatt a saját véleményét írja.
Én is ezt tettem. Talán nem kellett volna "elhatárolódnom" a véleményedtől (valóban nincs miért), elég lett volna szimplán azt írni, hogy megdöbbentett a stílusod.
Az Artúr-féle fórumbeírásról fogalmam sincs. Nem is értem mi ez a toplistás dolog.
Sem Téged, sem Balázst nem állt szándékomban megbántani. Ha mégis így jött le, én kérek elnézést Mindkettőtöktől.
Szeretettel: Heni