Emlékeim homályában
pünkösdirózsa,
fák alatt sűrű imában,
látom megégett,
meztelen testét,
a tornácon kinyújtózva,
égszín szemében fájdalmát
még feltámadni,
krizantém sziromba, érzem
fájó szerelmét
a fohászomért,
gyertyalobogásban, ahogy
a sírról újra,
átfújja a szél,
irgalom nélkül,
a túlvilágra.
2 hozzászólás
Nem szokványos vers, de lüktet benne a fájó szeretet.
Ez egy halottak napi vers, ugyanis négyéves koromban veszítettem el édesanyámat, igazából alig ismertem, annál inkább képzelődtem felőle.