Fáradt szemed távolba réved,
Lám, elreppent újra egy éved…
Ha tudnád, amit nem… szeretnéd?
Elbírná e dideregő elméd
Ha sejtenéd, még mennyi lehet?
Egy évtized? Pár röpke heted?
– Már tökmindegy… ezt nem értheted…
Mért voltak ritkák az igenek?
S a nemek, miért végtelenek?
Érted-e végre a világot?
Mélységében, a kapzsiságot?
Törvényeit nem fogadtad el?
Vagy ostobamód, nem fogtad fel?
– Nem sokallod, amit kérdezel?
Miért a választott magányod?
S mielőtt a nyelved kivágod,
– Mert rosszul válaszoltál megint,
S igazat szóltál, mint rendszerint, –
Póz volt, az unott mindentudás?
Magányod is, az elvonulás?
– Ugyan… hazudtam, mint bárki más…
Bár hazudtál te is, nem vitás,
De tán mégis más mentalitás
Ha muszájból, néha… Ám kérdem:
Ha ritkábban, az, miért érdem?
Na és a világnak mit adtál?
Adtál-e, ha nem kaptál?
– Nem voltam más, csak szimpla kalmár…
Akkor vesztél volna csak éhen,
Ostobább sem volt a vidéken.
Miért voltak a nincstelenek,
Védtelenek, a névtelenek
Mindig fontosabbak a sztárnál?
Ugyan már, hol volt itt a kalmár?
– Na húzz a francba és hagyjál már!
És a nők… vénségedre is Ők
A tényezők? A mennyből érkezők?
A rózsákat, s a töviseket,
Mondd, még mindig Ők hozzák neked?
Ki vesz most álmodóra? A Dóra?
A Flóra? Nem térsz nyugovóra?
– A nő tabu… hallgassunk róla…
Nincs több pásztoróra? Törhetünk
Apróra, ha mégis…? Esélyünk
Még mennyi a jóra, ha neked,
A biztosan is, csak lehet?
Hol maradtál? Hol a kvalitás?
Mi volt a szikla-szilárd imázs?
– Csak póz… proletárgőg, semmi más…
A szemed a távolban kutat,
Merre vegyed utolsó utad…
Messzire nem jutsz már, annyit tudsz.
Haza semmiképp… már nem hazudsz…
Menni fogsz, míg nem esel térdre…
S válaszod se lesz, a miértre…
– Tudom… de akkor is megérte…
16 hozzászólás
Szia!
Versed egyfajta számvetés, párbeszéd a lelkiismerettel. Így év vége és év eleje környékén szükségünk van arra, hogy elgondolkodjunk azon, vajon jól tesszük-e a dolgunkat, azt csináljuk-e, amit kell, indítékaink nemesek-e vagy pedig csak a gőg hajtja? Versed elgondolkodtató!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen Eszti.
Üdv. a
Kedves Antal!
Próbáltam követni gondolataidat. Hol szigorú, hol engedékeny voltál magaddal, s másokkal. Ilyenek vagyunk. Én magam is. Számvetés szerünek gondolom én is a verset. Úgy éreztem nem akartad ilyen hosszúra nyujtani, de csak tolakodtak a gondolatok, leírtad. jól tetted! Erre való a tehetség mi benned lakozik. Hamis dolog lenne ha nem ezt tennéd. Egy mondat különösen megragadott bennem, "Na és a világnak mit adtál? Adtál-e ha nem kaptál?" Azt hiszem ez figyelmeztetés, vagy talán feladat is lehet valamennyiünk számára. Köszönöm, hogy veled elmélkedhettem.
szeretettel üdv.Vali
Köszönöm Valika, hogy velem tartottál. a
Beszélgetsz magaddal. Én is szoktam. Még vitatkozni is olykor. Mindig az a vége, hogy bármi volt, bármi van, és bármi lesz, az voltam, vagyok, leszek ÉN. Mintha ebből a versből is ezt olvasnám ki.
Ja. Vannak gyenge perceim, amikor szóba állok ilyen kétes egzisztenciákkal.
Vitatkozom én is. Még anyázok is. Az a jó, hogy mindig nekem van igazam. 🙂
Örültem Neked. a
Te kedves kétes egzisztencia!
Valahogy úgy érzem, versed híven tükrözi azt, amilyen ember vagy – na hagyjál békén, húzz a francba mondod, és közben titokban eteted az éhezőt, simogatod a vigaszra szorulót, és szégyelled, hogy jó vagy…
A tévedés joga Téged is megillet.
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a
Kedves Wolf!Még mindig tetszik ahogyan ÍRSZ és még valami tetszik de piszkosul……az ŐSZINTESÉGED és ,hogy vállalod az érzelmeidet!!!Örülök,hogy verseiden keresztül ismerhetlek egy picinykét :-)))))I.
Nyaracska kedves!
Köszönöm kedves szavaid és a meg nem érdemelt, kitartó figyelmed, értékelésed.
Üdv.
Dacos. Morcos. Szemrehányó. Vitatkozó. Mélázó. Hánytorgató. Kritikus.
DE!!!!!!
Öszinte és szókimondó, egyszóval: ZSENIÀLIS!!! Ö a mi Antoniusunk!!
Szeretettel üdvözöllek: Tubi
Megleptél a jelzőiddel. Annak ellenére, hogy hosszú ideje idegen nyelvi környezetben élsz, nagyon érzed a szavak súlyát, finomságát, erejét. Természetesen a „zseniális” kivételével, találóak, pontosak.
Köszönöm megtisztelő figyelmed, igényes értékelésed. a
Kedves Antal!
Jól el beszélgettetek Ti "ketten". Az a fránya, szemtelen, számonkérő, soha békén nem hagyó, állandóan piszkálódó, elégedetlen és pimaszul kérdező "másik feled" , aki hivatlanul megjelenik, és traccspartit rendez Veled. Azt hiszem az utolsó sorral mégis Te győztél! 🙂 Megérte…! Egyetlen válasz ezernyi kérdésre, ami innentől vitathatlan.
Gratulálok!
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Kedves vagy Pipacska, nagyon köszönöm.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Miért nem találtam meg ezt eddig. Ha megérte már jó. Sose olvastam még ehhez fogható verset sem tőled. Meghökkentem, de kellemes értelemben.Elég heves érzelmekkel spékelt vers. Tetszik az ilyen.
Ági
Köszönöm Ági kedves szavaid, s hagy a régiségeim között kutakodtál.
Üdv. a