az átázott légablakra,
mikor a hideggyenge
őszben szárazság folyt
egy elátkozott létpatakba.
Azóta szemeimbe varjúkönnyet
kárognak az ideggyenge,
őrült hajnalok.
A halálhollók lesik,
ahogy fehér lelked
céltalanul, tested
körül andalog.
Hol vannak ilyenkor
a bőszült angyalok?
Tátott szájjal, sírva üvöltik
a Semmit,
s a Mindenséghez zokognak
az őszült gyászdalok.
Te már nem hallhatod…
Rád lehelt a poshadás,
karistol a fagyfanyar
zegernye,
s a sírról ránk ordít a kushadás
hisz’ végleg kihűlt a
létpernye.
Mérhetetlenül haragszom rád!
Megformáztad énem
haragszobrát,
mert miattad beskatulyázott
a sírásra görbült szájú
arccella.
Úgy látom számodra ölelésünk
maga volt a karcella.
Kényelmesebb
már a hideg hamvszóró parcella?
Örökké tágult a búcsúperc-cella,
amint összeroskadt a hant.
Alant
szíveink földi emlékfalai,
s a porrá égett
„falant”
hamvai.
Így lettél számomra
élő példa a halálra!
Megbocsátást nem adnék keresve,
esetleg találva…
Azt még megbocsátom,
hogy „elhagytál”,
– de bocsáss meg – azt soha,
hogy meghaltál!
9 hozzászólás
Szia Berci! 🙂
Nagyon tetszik, ahogy írsz! Megfognak a gondolkodtatóan különleges kifejezések, amelyek képekké állnak össze, s ha sokáig összehúzva tartom a szemem, tisztán látom őket.
Ritka módon közelíted meg az elmúlást, a vele érkező elkeseredést, tanácstalanságot, dühöt, a visszafordíthatatlant. Elképesztően jelenítesz meg halált idéző gondolatokat. Kinek jutna eszébe a "zegernye"? Ráadásul "fagyfanyar"? "Karistol"? Mindez egymás után…
Fantasztikusan hozod össze a dolgok lényegét!
Írj sokat, mert legalább akkora tehetséged van, mint ide Miskolc! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Az orvosok tanulmány írhatnának szókapszuláid önbizalom növelő, serkentő hatásáról! Szinte a túladagolás határán fetrengek, olyannyira euforikus érzéssel töltöttek el.
Hasonló szófordulattal élve, dícséreted számomra pedig akkora, mint ide Okinawa! :))
Szeretettel: Berci
Kedves Kankalin!
Az orvosok tanulmányt írhatnának szókapszuláid önbizalom növelő, serkentő hatásáról! Szinte a túladagolás határán fetrengek, olyannyira euforikus érzéssel töltöttek el. 😀
Tiédhez hasonló szófordulattal élve: dícséreted számomra pedig akkora, mint ide Okinawa! :))
Szeretettel: Berci
:))) Megnézem most már azt az Okinawát magamnak, többször előkerült. 🙂
Te csak írj! Remélem, más is észreveszi a benned rejlő tehetséget! Amúgy a dicséret rövid "i". :)))) A verseid élvezetesek, különlegesek, nálam nyertél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hosszúval írtam volna? Elég cinkes :D:D
Tanácsodat megfogadom írok, írok… azt viszont tényleg hosszú í-vel teszem :)))
Berci
Kedves Berci!
Pótolom a mulasztásom, s a hiányzó műveidet most pótolom:
S lám, mit találtam: csak egy, az első mondatban: "csaló szept-emberek" – "ködöt csentek" – "átázott légablakra" – "hideggyenge" – "szárazság folyt" – "létpatakba". Vagy: "Megformáztad énem haragszobrát" – kinek jutnának másnak eszébe, mint Neked ilyen különleges kifejezések…
Különös, mégis találó és utolérhetetlen, ahogy fogalmazol!!! – De nem sorolom, mert az egész ilyen – nem túlzok azt hiszem, ha állítom: Remek a versed!
Azonban hiába választottad oly komoly – elmúlás – helyét a versednek, be kell vallanom, nem bírtam nevetés nélkül, többször is elolvasni: "Kényelmesebb már a hideg hamvszóró parcella? Örökké tágult a búcsúperc-cella, amint összeroskadt a hant."
Gratulálok! A fiatal teetségek közt van a helyed.
Üdvözöllek szeretettel: Kata
Igen tartalmas elemzés! :)))
Köszönöm, ahogy az észrevételeidet is!
Fura, hogy inkább a kacagás kerített hatalmába, de üsse kavics, ilyen a szubjektivitás :))
Mindenesetre 100%-ban tudattad velem – ismételten -, hogy megéri ide pötyögnöm a bötűket :)) hisz' van kinek tetszik :))
Szeretettel:
Berci
Jajj hát jöttem, s kitűnőt feredőztem ezekben az átok-jó kifejezésekben.
Írjál, én olvaslak 🙂
Hanga
Ohh, Hanga!
Igazán köszönöm! Fura ellentét, de az "átok-jó" miatt áldott-jó érzések töltöttek el! :))
Írok, de csak ha olvasol 😛 😛
😀
Berci