Már nem tudok sírni,
csak még gyorsan veszem
– ha rád gondolok –
a lélegzetem.
Mondtad az idő segít,
letompítja majd a kínt,
pedig, mintha futnék valami elől,
ami recsegve-ropogva összedől,
s te csak nézed a túloldalon,
ahogy betemet a fájdalom.
17 hozzászólás
Aki szeret, az nem nyer, viszont akit szeretnek, az veszít is. Csak hadd nézze, ő a vesztes.
Nekem most ez jutott eszembe versedet olvasván kedves Szusi.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm pipacs, hogy leírtad a gondolataidat is.
Ő akart menni, hát engedd el!
Lehet, meg sem érdemelt!
Komoly sorok, érzések!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Zsolt, mindig elmosolyodom, ha azt olvasom, mint most, hogyha el akar menni engedd!!!
Tudod miért? Mert, ha "nem engedem", akkor is elmegy. Testileg nincs baj az "elengedéssel", lélekben nehezebb. Olykor, amikor azt olvasom, hogy elengedett valaki valakit, mindig arra gondolok, hogy a fenét! Hisz, ha elengedte volna, már rég nem lenne téma.
Nagyon tetszett szusi, gratulálok! Szerintem jobb kiírni ezeket a dolgokat, könnyebb az elengedés is.
Daniella
Köszönöm Daniella, de én az az érdekes eset vagyok, akinek mások olvastán is ilyesmik jutnak az eszébe. Úgy látszik hatnak rám az "írótársak", és ez jó.
Nagyon szép, nekem mégis az első versszak egy fokkal jobban tetszik!
Csaba…..nekem is.
Köszönöm az olvasást.
Nagyon tetszett a versed, őszinte, tiszta a fájdalma. Jó, ok hogy összedől, de hát a romok, azok olyan gyönyörűek, és nem a maradék kövek összevisszasága vesz a szárnyára, hanem az, amiből lettek… Ezt éreztem a versedben, és nekem nagyon tetszett, ahogyan kihoztad belőle. Szépek, gördülők a sorok, a rímek nagyon jól csengenek, ár kétféle rímképletet alkalmaztál a versben, a történet nekem megengedte :-). Örömmel olvastam a versed. Hogy az érzéssel mi lesz? … majd az idő… vagy nem 🙂
aLéb
Örülök, hogy erre jártál és leírtad,hogy mit gondolsz erről a versemről. Nem tudatosan írok, hanem ösztönösen, ha érted, hogy mire gondolok….
Az idő? Az idő csak múlik, nem csinál az mást…..
Persze értem én. Én meg nem tudatosan írtam le amit gondolok, hanem ösztönösen… az az ember igazi énje…
Az idő az pedig valóban csak múlik…
Szia Szusi!
Elemezni nem tudom, de szép a versed a szomorúsága ellenére is. Néha fájóbb, ha már sírni sem tud az ember…
szeretettel-panka
panka, én sem szoktam elemezgetni. Írom, ami legelőször az eszembe jut. Néha, ha annyit, hogy tetszett vagy, hogy szép, de jó a visszajelzés akármilyen módja, mert az azt jelzi, hogy időt fordítottunk a másikra és tudattuk vele, hogy amit csinált az elnyerte a tetszésünket.
Persze, egy értő elemzés is jól tud jönni olykor.
És….igen.bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy "elfogytak" a könnyeink….
Kedves Szusi!
Szíven ütött a versed.Csak gratulálni tudok.
Barátsággal:Ági
Köszönöm Ágnes a véleményedet.
Szia!
Szépen összeszedet gondolat. S bizony van, hogy már nincs könny, és ködbe vész minden.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm az olvasást Selanne. Nem tudom mi a jobb, ha még van, vagy ha már nincs könny.