elmondanám, amit érzek
elmondanám, mert nem látsz a szívembe
elmondanám, ha elhinnéd
de csak ülsz a semmibe meredve
talán ha bordáim közül
kiemelném, s két kezedbe
tenném lüktető életem
észrevennéd, mennyi benne
a magam emésztő félelem
hétköznapokba fúlt érzéseink
közt tűnik a szenvedély
túl messzi a magas és
veszélyes a meredély
pedig bejárnám veled a
távoli szirteket, s a pokol tüze
se égetne jobban, mint a félsz
hogy a szerelem elvész
s nem marad más életünk romjain
csak néhány üszkösödött emlék
de én még égni akarok
lobogó fáklya lennék
két kezed között
mit tegyek, ha belőled a vágy
messzire költözött
félek, elrabol egyszer tőled
egy szépnek tűnő szerelem
ne hagyd, ne engedd
fogd erősen a két kezem
elmondanám, ha hagynád
elmondanám, ha értenéd
még feléd nyúlok, kedves
most még csak tefeléd
2005. július 27.
11 hozzászólás
Köszönöm, kedves Aysa!
Kedves Netelka, ez nagyon szép. Sajnálom, hogy csak most találtam rá.
Nagyon örülök, hogy tetszett – köszönöm, kedves szhemi 🙂
Hűha! Hát minden elismerésem, nagyon szépen "elmondtad"! Nekem nagyon tetszett! 🙂 gratulálok!
Köszönöm, kedves Csillagpor 🙂
júj… ez brutális… úgyérzem, itt se minden úgy sikerült, ahogy az álmok könyvében meg van írva… ez a vers a gyönyörüen szomorú kategória, ami a legértékesebb számomra, csak elég rettenetes, hogy meg kell őket élni, hogy értékké válljon… így kell a halálból életet csinálni és megosztani másokkal, milyen jól esik ilyenkor legalább az elismerés, de látom már régen történt, talán azóta bőven van új a nap alatt és már boldog vagy… hm… én is kivettem volna bordáim közül, csak nekem előtte kitépték… és én is megírtam 🙂 gratulálok, csodaszép és sajnálom, hogy fáj, remélem már elmúlt.
Kedves Oroszlán, szerencsére csak egy mélypont volt a kapcsolaton belül, ami azóta is tart 🙂 És e régi vers óta született már boldog-vers, és született ennél önmarcangolóbb is – az élet egy hullámvasút, a szerelem meg pláne. Megyek, megnézem, a Te kitépett szíved milyen sorokat vajúdott.
Az elismerésed pedig köszönöm (szeretem ezt a versemet, szomorúsága ellenére).
Nem a megszokott Netelkás forma, de attól még szokásosan remek. Egyetlen megjegyzésem, hogy a kisbetűk, az egybefolyó szöveg, a forma miatt én azt a pár vesszőt se hagynám benne, mert ha ott van, máshol, ahova kéne, miért nincs.
Amúgy gratula!
Poppy
Szia, Poppy 🙂 Igen, ez még egy korai versem, ma már se nem kisbetűzöm, se nem hagyom el az írásjeleket – abszolút egyetértek veled 🙂 Köszönöm!
Kedves Netelka!
Ez szép volt. Jól elszavaltad. Kétszer is meghallgattam. Mit is írhatnék?
Csak gratulálni tudok. Szép munka.
Ági
Köszönöm, kedves Ági!