Schweizerlied
Uf'm Bergli
Bin i gsässe,
Ha de Vögle
Zugeschaut;
Hänt gesunge,
Hänt gesprunge,
Hänt's Nästli
Gebaut.
In ä Garte
Bin i gstande,
Ha de Imbli
Zugeschaut;
Hänt gebrummet,
Hänt gesummet,
Hänt Zelli
Gebaut.
Uf d'Wiese
Bin i gange,
Lugt'i Summer-
Vögle a;
Hänt gesoge,
Hänt gepfloge,
Gar z'schön hänt's
Getan.
Und da kummt nu
Der Hansel,
Und da zeig i
Em froh,
Wie sie's mache,
Und mer lache
Und mache's
Au so.
Johann Wolfgang von Goethe 1749 – 1832
Svájci dal
Kis hegyen,
Ott ültem én,
Madarakon
Elmerengvén;
Ők daloltak,
Úgy ugráltak,
Egy fészket
Csináltak.
Majd egy kertben
Álldogálva
Méhecskéket
Elnéztem én;
Ők, hogy dongnak,
Hogy zümmögnek,
Sejteket
Rakdosnak.
A gyepen
Végig menvén,
Nyár madarát
Néztem én;
Szopogatták,
Úgy röpdöstek,
Egy gyönyört
Tettek.
És akkor jött
A Jancsi,
Megmutatom
Neki,
Hogy csinálják,
És nevetünk
Úgy teszünk
Mint ők.
11 hozzászólás
Csendes,kedves vers!Szép lehet ott az Alpokban…
Gratulálok!Üdv:Pityu
Kedves Pityú!
Annak igen, aki megszokta, vagy szereti a hegyeket. de egy alföldi embernek, mint én is egy börtön. Akármerre nézel csak hegyek, a szem sehol sem tud elkóborolni a távolban.
Megpróbáltam Goethe érzéseit továbbitani, amikor ő itt járt svájcban, megírte ezt a verset, azzal a gondolattal, hogy ez tiszta sviccerdücs, de nem az. hanem csak egy keveréke a dél német, allgeu, és elzasznak.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Tudod, hogy a szívem csücske Svájc!:-)) Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Tudom, de azt is tudom, hogy az a hely ahol egy szeretett lény van, az a számunkra is szép.
Ezt a vereet Goethe-töl azért választottam, mert aki a tiszta németet tanulta, az nehezen tudja megérteni azt a hogy írta. Habár ő maga is csalódott, mert abban a hitben, hogy svájci némettel írta, de ez egy délnémet tájszólások keveréke, sváb akcentussal.
Találtam egy változatát e versnek bernidüccsel amelynek az első verszaka igy hangzik:
"Uf em Bergli bin i gsässe ha dä Vögeli zuegluegt.
Hei gsunge, hei gsprunge, hei Nestli baut."
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Bocs, ez csak próba… Attila
Folytatom: A fáradtság, meg az öregség, úgy látszik, az agyamra megy…
Az előbb egy hosszú üzenetet akartam küldeni, de valamit elrontottam. Jellemző –
ez volt egykori kedves német tanárnőm szavajárása a gimiben.
Csak ámulok, hogy te a német költészet gazdag kincsestárából mi mindent felfedezel.
Übung macht den Meister! – nicht wahr?
Ám most a Hölderlin vershez szeretnék visszatérni.Filozofáltam a magam szintjén
az első versszakon, és feltettem a B változatot. Elég szerencsétlen tördelésben van
ez így, de kibogozható. Ha szabad, szeretném a véleményed kérni, te az A vagy a B
változatomat tartod úgymond jobbnak.
Megértésedet kérve ölel Attila
Kedves Attilla!
Szivessen fogok válaszolni, csak hol olvashatom el?
Megjegyzem, a vélaszom csak érzelmi alapon fog valamit mondani, a tehnikai kidolgozása és a megfelelő helyes szavak használatárol, még nagyon keveset tudok, és sohasem merném magamnak megengedni, hogy valakinek tanácsot adjak. A válaszaim a versekre mindig csak a vers bennem felkeltett érzelmeket tolmácsolja. Hogy ez irodalmilag helyes e vagy nem, nem tudom, de talán a számomra nem is olyan fontos, mert verseimet sem a kritikusoknak írom, hanem az olvasóknak szeretnék örömet adni velük,
Lehtet, hogy érvényesülés szempontjábol ez egy helytelen felfogás, de ez is én vagyok.
üdv Tóni
Tónikám!
Az Éltem delelőjén-él találod meg.
Számomra az lenne fontos, melyik variáns tetszik érzelmi alapon…
Szeretettel üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Válaszoni fogok priviben…
üdv Tóni
… és még pajzán is lett! :)) Lám-lám kedves Tóni, a madarak és a méhecskék, mindenütt ugyanazt csinálják. Vidám, ugrándozós kis versike, tele van élettel. Én mindig énekelve, és ugrándozva mentem kislánykoromban, ha mezőn, erdőben, vagy bárhol fák között sétáltam. Most ezt a hangulatot loptad vissza a szívembe. Kedvem lenne most kiülni a kishegyre is, de nálunk nincs… 🙁 Köszönöm a hangulatot!
Ölellek!
pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Látod, számomra ez a legszebb hozzászólás egy vershez. Az amikor valami szép emléket hoz vissza, a vers olvasása indirekt boldogságot ad az olvasónak, amikor jól érzi magát, visszaemlékezteti a boldog gyermekkorra. Ez sokkal többet ér mint egy egész oldal szakkifejtés a vers tehnikai felállitásárol és irodalmi értékéröl. Ilyenkor mindig a régi táncdalfesztiválok jutnak az eszembe, soha sem, vagy csak ritkán lett abbol egy nagy sláger, amirt a zsüri forszirozott. Szerintem az egy sláger a zenében, és egy jó vers a költészetben, amikor a zenében egy munkás ember a melódiát fütyürészi munka közben, vagy a versírásban, amikor egyes sorokat, beszélgetés közben felidéznek, Csak az üt gyökeret az ember szivében.
Örülök, hogy emlékeztettni tudtallak a boldog gyermekkorra, és
üdv Tóni