én is a négy betűnek élek,
élettől mást semmit sem kérek
csak még azt az egyet, hogy időben haza érjek.
HAZA is csak négy betűből áll,
van akinek egy életet jelent,
a halál megment egy szereptől
sokáig kellet játszanod, a saját hazádban az idegent.
Idős korodban a kevesebb is elég
a SÍR, már az is csak három betű,
neked lassan már semmi sem számít
még csak az az egy, hol van egy akáclombos temető.
A három betűből ott kinn a sírodnál
ismét még egyel kevesebb lettél,
azt mondják TE voltál, kit mindenki szeretett
de te ameddig éltél, abból semmit észre sem vettél.
Az idő múltával, egy-két hónappal később
belőled már csak egy betű marad meg,
amikor még Ő élt, ő mindig azt mondta
az emlékképre a színt, mindenki az életével szabja meg.
Míg végre az idővel NULLA lesz belőled
egy nullára nem emlékezik senki,
a színekből amit a nullába kevertél
idővel csak egy elkopott, korhadt fejfa lesz.
12 hozzászólás
Én azt gondolom erről Tóni, hogy aki valaha is élt, az minden ember életére valamilyen hatással volt, akivel összehozta a sors. Kisebb vagy nagyobb hatással.Ha kihalnak azok az emberek is, akkor, valóban nem emlékszik ránk senki, de legalább élhettünk. Ez megadatott.
Kedves Szusi!
Ahogy én emlékszem a gyerekkoromra, akkor még éltek az emberek. Én magam is most négy éve élek. Azelőt, csak működtem, mint egy jól megolajozott gép. Az olaj a mindennapi eledel volt, a hajtóanyag, pedig a kötelesség a családdal szemben. Az olaj még ma is kell, csak kevesebb, a hatóanyag pedig a kötelesség az eddig megélt "elpazarolt" vagy "ellopott" éveimmel szemben.
Sokáig csak éveket adtam az életemnek, most életet akarok adni a hátralévő éveimnek.
Az emlékképet, azt minden ember saját maga festi meg, amig él. Az egyedüli különbség, hogy nem mindenkinek ugyanannyi festéke van, azért is az egyiké szép szines, de a mifajtánké sürün csak elmosódott szürke.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Toni!
Kifogyhatatlan vagy az ötletekből…:)…De nagyon jó!
Elismerésem az újításért!:)))
Puszi: Lyza
Kedves Lyza!
Sok mindenben szeretem az ujjat, és sok mindenben ami megy, az már egy bizonyos pontig unalmas. De van kivétel is, csak hogy egy példát is mondjak, mondjuk már ötven éve ugyanaz a feleségem van, és még mindig nem unalmas.
Szerelemröl keveset írok, mert szerintem azt élni kell, ugyanúgy mint a szeretetet. Az írásaimnak soknál egy kis savanyú szájízt hagynak hátra, mert rájönnek, sok mindent ők is megtehettek volna, de nem tették. Ez persze csak véletlennek látszik, de ez egy eldugott felhivás arra, hogy soha sem késő, és mint ahogy mondani szokták:
Jobb késön, mint soha!
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni, én azt gondolom, a körülötted élők nem látták olyan sötétnek, és szürkének melletted az életet soha, mert színeiddel az ő mindennapjaikba is színt tudtál lopni. A gondolkodás, az ötletek sziporkái teszik élvezetessé a napokat, és ezek mindig megvoltak Benned, ebben biztos vagyok.
Kedves Irén!
Igen, A fönököm még dolgoztam mindig azt mondta, hogy nállam mindig érdemes meghallgatni az utolsó szavat is, mert sokszor, úgy mondván majdnam mindig, az adja meg az elóbbieknek az értelmét. Az unokám anyjánál, mert mostmár csak az, ez a tulajdonságom vitt oda, hogy évekig nem volt szabad az unokámat látni, mert őszerinte nem voltam egy normális ember, mert aki mindig fütyörész, danolász, vicceket mesél, idézetekkel dobálodzik, az nem lehet normális. Ez annyir ment, hogy az unokám még ma is Tóninak hiv, mert azt hogy nagyapa sohasem volt neki szabad mondani, én pedig most megvárom mig akkora lesz, amikor őfogja kérni,hogy annak hívhasson.
Igen, nekem sem az élet csak csillogás, de mindig van nállam egy darab rongy amivel megpróbálom egy kicsit fényesiteni..
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ezt érdekesen kimatekoztad. :)))) Betűk és számok, s ki tudja mi mindennel lehet még jellemezni életünket, s elmúlásunkat. Én is szoktam így diskurálgatni magammal. Aztán mindig megállapítom, hogy én vagyok én. Egyben reménykedem, hogy nullák sosem leszünk, legfeljebb nem emlékszik majd ránk a kutya se. 🙂 Keserédes vers ez, mert azért huncutul eljátszottál a számokkal, sorsod szakaszain.
Tetszik!
Szeretettel: pipacs 🙂
kedves Pipacs!
Van egy mondás, ami azt mondja: Minden férfi, egy örökös gyerek. Én azt mondom, sok de nem mind. Sokan felnőnek, és lesz belőlük, egy csökönyös, makacs ember, egy úgynevezett kora öreg, amelyik mindenben, mindenkiben hibát talál, és már az is mérgesiti, ha a levesben nincs hajszál. Délelött utálja saját magát, délután az egész világot.
Én is sokat elbeszélgetek magammal, és nem mindig vagyunk egy véleményen, de azért össze sem veszünk. Szeretem a változást, abban amit csinálok, mindig olyan munkám is volt, ahol egy pillanat sem volt olyan mint az eőbbi.
Köszönöm, hoyg olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni, Te sosem leszel NULLA…
Sokat tettél azért, hogy ne így legyen.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Minden ember hajlik valami túlzásra, hát miért legyek éppen én kivétel. És tudog egy nullának is megvan a maga értéke, és szüksége is van az emberiségnek a nullákra, csak az attol függ hol állnak, Mondjuk a egy darab papiron az egyes áll, és ha azt a darab papirt bankjegynek hivják, akkor az annál jobb mennél több nulla áll az egyes után.
…de vicc nélkül. tudom senki sem lehet egy nulla, mint ahogy egy ember sem értéktelen.
Egy közmondás is azt mondja:
Senki sem értéktelen. Ha másra nem is tudod használni, akkor is egy rosz példának még mindig megfelel.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Tónikám!
Röstellem, de elfelejtettem, hogy kell hozzászólni.
A versed ötletgazdag. Gratulálok Attila
Kedves Attila!
Nem kell restellned. Én sem szólok minden vershez hozzá, és jobban is tenném, ha néha még kevesebbhez. Én örülök minden hozzászólásnak, de senkitöl sem várom el mint kötelezettség, Ha valakit megérint, az úgy is ír, habár némelyik versemre, én magam sem tudnák mit írni. Nekem az a fontos, ha valaki elgondolkodik az olvasottakrol, akkor a vers már elért a célját.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni