Az öregember emlékezik.
Trianon – mondta nagypapa halkan.
Én csak később tudtam meg, hogy abban
az egy szóban mennyi régi emlék
olvadt könnycseppé. Mert nagypapa még
mindig ott szánkózott Medgyes mellett:
„Tudod Balázska, két évig égett
a földgáz.” És mutatja a képet:
Fiatal még. Kilencen testvérek.
Megint elmerengett: már csak ő él.
Ezerkilencszáznegyvenegy volt, tél,
mikor otthagyta szülővárosát,
majd élt itt Győrben hetven éven át…—
Sokáig nézett ki az ablakon,
és azon a szelíd, öreg arcon,
néha mosolyt, néha könnyet láttam.
És ahogyan ő, én is csak vártam.
Én: játékot, uzsonnát, talán mást.
Ő: igazságot és feltámadást.
4 hozzászólás
Ezt nagyon jól összehoztad! Én már csak fényképek által emlékezem nagyapámra, s azok által elevenedik meg az a korszak. Gratulálok, remek vers, jól tetted, hogy rajta "keresztül" mutattad be mindezt, s nem egy provokatív politikai felhangú vers vált belőle.
Kedves Csaba!
Köszönöm elismerő szavaidat! Politikai felhangú verset nem is nagyon írhattam volna, hisz az tiltott dolog itt a Napvilágon. Kész szerencse, hogy nem az volt a szándékom…
Szép napot!
Balázs
Kedves Arnodre!
Gyönyörű a versed, a befejezés páratlan!
Minden elismerésem.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves Arnodre!
Ez a vers nagyon szép, és nem is tudok többet hozzá fűzni. Őszintén át éltem minden sorát.
Gratulálok!
Maradok tisztelettel: Apamaci