Csuda ország

Csudaszép országban csudaszép a királyfi, és csuda sportos, csuda jól csinálja a dolgát, és úgy is szándékozik: csuda-csoda-királyfi akar maradni.

És csudaszép a királylány, és csuda önálló.

És csuda magányosak.

A királyfi kis-királyfiként hallotta a mesét, és elhatározta, ő erősebb lesz az erősnél, és az életben is legyőzi a sárkányt. Hogy megtehesse, edzett, és hogy a majdani királylány szívét elnyerje, hát edzését nem csak teste erősítésére, hanem vonzóbbá tételére is használta. Már erős volt, sokat vívott; s hogy visszatükröződjék testének vonzalma, hát addig is, míg a királylánnyal nem találkozik, az udvarhölgyeket ejtette káprázatba, hisz gyakorolni kell minden mozdulatot.

Hogy népét jó felé vezesse, és hogy a csudálatos királylányt műveltségével elkápráztassa, hát eszét is pallérozta. Művelt lett, sok mindenben vezető tudásra tett szert, hiszen egy királyfinak ki kell tűnnie a tömegből. Nyelveket tanult, hogy országa biztonságban legyen már tárgyalások által, és, hogy bárhol találja meg álmai királylányát, meg tudja szólítani.

És, hogy okosabb lett, és több országgal teremtett kapcsolatot, hát országa is egyre gyarapodott. És ahogy az országa szépült, úgy érezte, meg kell mutatnia, hogy hőn vágyott királylánya már messziről lássa, milyen csodás hős érkezik hozzá: hintóját nagyobbra cseréltette, még be is aranyoztatta. Palotáját újra építtette, márvánnyal vonatta be, és fényekkel világíttatta ki, hogy éjjel is lássék. S ha már éjjel ilyen világosság veszi körül, hát vendégeket is hívott, hogy csodálják, és vígan múlassák az időt, míg várnia kell.

És sokat utazott, hogy lássa a királylányokat minden tájon, hiszen egy ilyen csodás, csuda-gazdag királyfinak jól meg kell választania, kit ültet maga mellé a trónra.

Edzett, tanult és gyakorolt, múlatta idejét, ebből ált az élete.

Csudaszép királylány várt. Várt, és tudta, hogy valahol neki, hozzá készülődik egy királyfi. Hogy méltón fogadhassa, hát szépítkezett. És nyelveket tanult, hiszen nem tudni, honnan jön a királyfi. Pár év elteltével, mikor még mindig várt (s közben a királyfi készülődött!), hát nagyobb erővel vetette magát a szépülésbe: szereket is kért a híres varázslótól. Majd mikor megfigyelte, hogy dolgos szolgálólányai bőre feszesebb, hát ő is tornákon edzette magát. Aztán látta, érezte a hatást, hát gyakorolnia is kellett, és az öreg királyt szolgáló jó lovagokat kérte ehhez segítségül.

Az öreg király még nem adta át lánya kezével a fele királyságát, de már egyedül kormányozni nem tudta országát, átadta a jogart tehetséges, okos leányának, aki önálló lett, okossága lévén felvehette a kesztyűt bármely ország vezetőjével. Így gyarapodott királyságuk. Ám, hogy nőként adjon az esztétikára is, új palotát építtetett, és gyönyörű, üveg hintóval vitette magát. Sokat utazott teendői mellett, hogy ne érezze magányát, és az idő múlása nyomán a hervadást.

És várta a királyfit.

Így lettek ők csuda-szépek, csuda okosak és gazdagok. És gyakoroltak a jó cél érdekében. Csuda sokat!

Már hírt is vettek egymásról, de érezték, még javítani kell megjelenésükön, mielőtt bemutatkoznának. Ezért hát javítottak, és kipróbálták a hatást.

Aztán, amikor senki nem számított rá, a legnagyobb békeidőben megjelent a sárkány, és elvitte magával ezt a csuda művelt, csuda-szép királyleányt.

A királyfi észre sem vette, hiszen a tükörnél önmaga megfigyelésével volt elfoglalva. Mikor jelentették neki a nagy bajt, hirtelen eszébe ötlött (mert már csuda okos is volt), hogy nem is ismeri a királylányt. Ő ismeretlen hölgyért nem harcol! Amúgy sem harcol, ő a lovagi tornákra termett, ahol egy tornával (mennyivel könnyedebb, mint egy sárkány-harc) nem egy nő, de 10 és 100 hölgy tüzes pillantását és csodálatát nyeri.

Királylányunk azt gondolta, hogy az ő királyfija talán nem vette hírül a bajt, hiszen itt lenne, vérét tenné kockára hölgyéért. Eközben nem volt rest. Elég erős, bátor és okos volt eddigi tanulmányai után, hát le tudta győzni a sárkányt. Egyedül. Majd hazament, és várta az ő bátor és erős királyfiját. Nem félt a magánytól, hisz már elég erős volt, lekötötték tanulmányai, és gyakorolnia is kellett. Amikor ismét unatkozott, hát utazni ment.

És csudára vágytak egymásra.

Magányos estéken kikönyököltek tornyuk ablakából, és álmodoztak a csuda-nagy találkozásról.