Soknak a vers csupán betűhalmaz,
kötőszó, pont és néhány ékezet –
ahogy élni s létezni nem ugyanaz,
a szó lehet maga a lélegzet.
Hisz’ mennyi titkát elrejti a lélek,
s bár fuldokol, hallgatag vigyázza,
míg egy napon megszületik az ének,
rímbilincsben, mégis tágra zárva.
2006. október 22.
6 hozzászólás
Rövid, de nagyszerű elmélkedés a vers születéséről. Gratulálok. Túri I.
Köszönöm, Imre, örülök, hogy tetszett 🙂
Nagyon tetszik 🙂 Zsuzsa
Örülök, kedves Zsuzsa 🙂
Kedves Neti!
Örülök hogy ismét összehozott a sorsveled.
Nagyon szimpatikus vagy a fotón.
nagyon jól deffiniálja va versed a verset.
Szeretettel: marica
Szólánc, a gondolat menete,
Az ihlet, mely bilincsbe verte.
Kín, vagy gyönyör keverte.
Bú, vagy öröm kegyeltje.
Köszönöm, Marica 🙂