Diadal

Halk dudor kunkorodott a fára,
letargikusan kóvályog a mába.
Állandósult unalmában elvetélt,
majd megtörölte izzadt szemüvegét.
Zsigereiben tompa fájdalom,
teste csak egy gyűrött szánalom.
Satnya szemével az eget kémleli,
mit nagyon keres nem leli.
Primitív agyának forgó kereke,
csikorog mint egy mozdony kereke.
Megremeg s a teste megfeszül,
a fa utolsó ágára lendül.
Ott megnyugszik s megbékél,
a halk dudor útja véget ér…