Szívedben örzöd emlékét mely most csak tied
Amikor bántott, nem gonosz volt tette,
Cselekedeteit jószándék vezette.
Mikor néha tévedt, belül vérzett szive.
Egyre csendesebb lett, befelé fordult
Szíve a sebektől gyógyulni nem tud.
Balzsamot e bajra senki sem hozott,
Most sírjánál állok, és hangtalan zokogok.
Hiába a sírás, az élni akarás!
Tudod hogy dolgod van, de jő a kaszás!
Ellene tenni, nem nagyon lehet!
Hádészt kijátszani, nagyon nem lehet.
Most az istenek haragja zeng!
Mennydörög, villámlik, hangosan sistereg!
Zeusz hangjára megmozdulnak a hegyek;
Ember! Ne bántsd a Testvéredet!
4 hozzászólás
Kedves-Kedves!
Szép volt akkor is,most is.Csk szomorú.
Szeretettel üdv:hova
kedves Kedves!
Az emberiség egyik, a számomra érthetettlen tulajdonsága, vagy csak e rászokott hibája, minndig amikor már elveszitett valamit/valakit akkor jön rá, hogy öneki milyen értéket ajándékozott a sors, és sokszor szívessen visszafogadná/venné, de már késő. Miért olyan az emberi természet, hogy ha valamit akar, akkor képes mindenféle dolgot megtenni, hogy megkapja, de ha megkapta, akkor tovább nem érdekli, Ennek az emberi tulajdonságnak köszönhető az a sok válás, és a kapcsolatok megszakitása. Pedig azt mindenki tudja, hogy kaphatok akármilyen szép virágot is, ha nem adom meg neki azt ami öneki szükséges, lehet, hogy tovább él de virágozni már sohsem fog. Ez a mindennapi életünk értelme.
üdv Toni
Talán az összes szép versre igaz az, hogy szomorú, mi magyarok már csak ilyenek vagyunk 🙂
Szép és szomorú.
Hanga
Nem értjük meg egymást, nem kérdezzük, mi bántja, vagy ha mégis, hát csak fél füllel hallgatjuk. Sajnos ebben a rohanó világban még a saját családunkra is kevés időt fordítunk. Mert a pénzhajhászás elveszi minden időnket. Pedig mivel jobb a plazma TV mint egy olcsóbb? Csak hát ha már a másiknak van… Szerencsére egyre többen ismerik fel ezt a tényt. Elindult a világ a jó irányba, csak nagyon lassan, észrevétlenül fordul. Ez jutott eszembe. A versedről, és a hozzászólásokról. Szép vers! Szeretettel Era