Ich bin fast
Gestorben vor Schreck:
In dem Haus, wo ich zu Gast
War, im Versteck,
Bewegte sich, regte sich,
Plötzlich hinter einem Brett
In einem Kasten neben dem Klosett,
Ohne Beinchen,
Stumm, fremd und nett
Ein Meerschweinchen.
Sah mich bange an,
Sah mich lange an,
Sann wohl hin und sann her,
Wagte sich dann heran,
Und fragte mich:
"Wo ist das Meer?"
(Joachim Ringelnatz 1883-1934)
Hontalan
Azt hittem
Én szörnyet halok
Egy házban hol egyetlen
Vendég vagyok.
Ott valami mocorgott,
A deszka most megmozdult
Klozet mellett egy doboz felfordult,
A kis ravasz,
Rám lesett, egy
Tengerimalac.
Félve rám nézett,
Hosszan meg nézett,
Menekülni nem mer,
Hozzám merészkedett,
És kérdezett:
„Hol van a tenger?”
Mucsi Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Az imént írtam a Szeptember reggel című versedhez, aztán ide tévedtem, és eszembe is jutott, hogy egyszer akartam is említeni, hogy úgy látom, hogy a német költészet nem mellőzi a szellemességet sem… és ez nagyon jó, hiszen mosolyt csal az ember arcára, erre meg bizony nagy szükség van… Örülök, hogy olvastam a versedet, és jól esik, hogy némi derűt is hozott nekem ma délelőtt… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Igen a német költészet nem, de a fordítok annál inkább. Itt is az a régi igazság van, amely azt mondja, könnyeket kicsalni az emberek szeméböl, az nagyon egyszerű, de egy mosolyt, vagy hangos nevetést, annál nehezebb. És itt, az ezeknél a verseknél használ humor egy kicsit mélyebb, mint a ma használt, felületes, és majdnem mindig a valaki kárára történő. Talán azért is ezt szeretem, és egy egy hatalmas kihívás is, és ami a legfontossabb, nekem nincs mit vesziteni.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni